Hale testvére 17.rész

Sziasztok! Nos itt a fejezet amit ígértem! Remélem tetszik! Úgy gondoltam hogy olvastunk már elég letört Cullen családról inkább tovább léptem! :) Remélem nem baj! Úgy hogy ilyen téren is várnám a megjegyzéseket! Puszika!:Rose

Hale testvérek

1 év múlva

Edward szemszöge:

1 év! 1 év kellett ahhoz, hogy végre felfogjuk Nessie tényleg elment. És bár hisszük hogy egyszer visszajön tudat alatt mind érezzük, hogy nem fog, hogy soha többet nem fogjuk látni. És bár én több keresési akciót is indítottam Jass és Em mindig leállítottak ma már én is belátom, hogy tényleg úgy volt helyes Békében élni, hagyni!
És megtettük, amire kért, próbáltunk úgy tenni mintha jól lennénk. De legbelül még senki nem tette túl magát. Van viszont pozitív fejlemény is. Alice most már a családunk tagja Jasper oldalán.
És bár még nem mondtuk el neki kik is vagyunk, én nem félek attól, hogy elhagyna minket vagy Jass -t. Ő sokkal erősebb ennél. És csak azért nem avattuk be eddig, mert úgy gondoltuk, hogy inkább nem terheljük még ezzel is a szegényt elég volt azt feldolgoznia, hogy a legjobb barátnője elment. De most már ideje lenne közölni vele ezt a „kis apróságot”. Szerintem nem lesz semmi baj. Bár el kell ismernem, hogy, előfordul, hogy nem hallom a gondolatait vagy Jass nem érzi az érzéseit, de amikor ezt elmondtam Carlisle-nak azt mondta biztos azért van, mert nagyon megterhelte Nessie elvesztése. Ami igaz is, de szerintem más is van a dologban. És ha végre Jass beavatja nyíltan beszélhetek neki róla. És minden reményem szerint válaszokat kapok a kérdéseimre.
- Szia, Edward! - köszöntek oda nekem a fiúk. Most hogy a lányok elmentek biztos szeretnének beszélni a „pénisz gombáról”
- Sziasztok! - köszöntem én is – jó hogy jöttél Jass! Épp beszélni szerettem volna veled.
- Na, ez jó! Jasper bajban van! Király! - szólalt meg Em.
- Mit szeretnél Ed? - Ült le Jass majd magával húzta Emmett-et is, aki még mindig nevetett a saját viccén.
- Csak arról lenne szó, hogy itt az idő – kezdtem volna bele de Em röhögése megállított.
- Itt az idő! Hát ez nagyon jó!
. Igen szóval – mosolyodtam el én is.
- Miről van szó?
- Hát hogy itt az ideje Alice-t beavatni.
- Mi?
- Jól hallottad! Egészen jól van már és különben is ez már így hülyeség. Könyörgöm hisz látom, hogy néha már az eljegyzés is felmerül a gondolataid körében! Akkor meg mire várni?
- Nos, lássuk csak mire is. Talán a megfelelő alkalomra. Talán a megfelelő alkalomra. Tudod nem is állhatok csak úgy elé, hogy
„- Oh, szivi épp beszélni akartam veled!
- tényleg?
- Ahan!
- És miről?
- Csak arról, hogy vámpír vagyok! De nyugi Vega vámpír! Amúgy éhes vagy?” - hagyta abba a bábszínházat Jasper!
Erre persze Emmett is közbe szólt. Egy két fuldoklási roham után.
Szerintem a „szivi”helyett jobb a „bébi”! - na, erre már csak a fejemet tudtam rázni. Hogy lehet valaki ekkora örök miközben 20 diplomája is van Érthetetlen számomra.
- Na de most komolya srácok! Hogy lehet egy ilyesmit elmondani? - esett kétségbe bátyám - Mondjuk valami romantikus helyen! - méláztam el
- Igen, ez jó ötlet! - Ugrott fel azonnal mivel én visszanyomtam a kanapéra! -
- Hé, nyugi!
- Oké! Ám de milyen legyen az a romantikus hely?
- Én aztán nem tudom! - védekeztünk egyszerre Emmett-el?
- De talán anyáék tudnak neked segíteni!
- Jah! Ez is jó volt Edward köszike!
- Örülök, hogy segíthettem!
Ezek után még beszélgettünk majd meghallottuk az autók zúgását és kimentünk, hogy üdvözöljük a szerelmeinket illetve anyát



Jasper szemszöge:

Hogy mondjam el? Csak ez jár egész nap a fejembe. Úgy gondoltam megkérdezem Rose-t és persze Bellát és anyát és majd együtt kitaláljuk, hogy lehetne a legkisebb sokkolással elmondani.
- Esme, Bella, Rose! Beszélhetnénk? - szóltam.
- Persze megyünk! - hallottam majd már mind bent voltak a szobában. Hála annak, hogy Alice sok időt töltött itt és én is beszereztem egy ágyat, na meg nehéz volt megmagyarázni, hogy nekem miért nincs!
- Szeretném kikérni a tanácsotokat. Edward közölte velem, hogy itt van az ideje annak, hogy beavassuk Alice-t a titokba.
- Óh, kicsim ez nagyszerű! - ölelt meg rögtön anya
- Ez nagyon jó! - csatlakozott Bella is
- Én is örülök! - mosolygott Rose – de mit szeretnél, mit tegyünk?
- Hát nem igazán. Tudom. Nem tudom, hogy mondhatnám el neki!
- Ja hogy szerintünk hogyan lehetne a leginkább megkönnyíteni neki?
- Igen.
- Hát… had gondolkodjam… valami romantikus dolog kellene. - gondolkodtak el
- Mondjuk, mi lenne, ha az erdőben, mondjuk egy tisztáson egy gyertyafényes vacsora?
- Ez nem is rossz ötlet Rose!
- Ahan. És ahhoz mi is kell? - kérdeztem mire mindegyikőjükből kitört a nevetés
- Ne aggódj Jass majd mi mindent elintézzünk!
- Mikor szeretnéd?
- Mondjuk szombat este!
- Oké, Addig még van két napunk!
- Annyi elég is lesz! - majd még mindig nevetve kimentek a szobámból. Csak tudnám mi olyan vicces