Húsvét!!

Sziasztok!
Mindenkinek boldog és kellemes, pihentető húsvétot kívánok!
Teljen úgy ahogy szeretnétek! Egyetek sokat és élvezzétek a szünetet.... :D
De csak ügyesen, vigyázatok magatokra!
Szeretettel:Rosalye

Hale testvérek 32.fejezet

Sziasztok! Kedves, drága olvasóim. Nagyon sajnálom hogy megint várnotok kellet rám. Sajnos most az ikhlet megvolt csak a technika mondta fel a szolgálatott. Még szerencse hogy minden fejit és egyébb részletett füzetbe is mindig leírok. Külömben.... ! Nah de mindegy. Itt a friss, nem valami hosszú de .... Remélem kapok kommenteket. Szeretlek titeket. Puszika:Rosalye. 
 Ezt a fejezetett Alice -nek ajánlom. Nagyon szeretem olvasni a komijaidat.! :D ÉS nem tudom fegyelted e de válaszoltam rá. Ha még nem olvastad akkor olvasd mert teljesítettem a kérésedet..:D 

Hale testvérek 


32. fejezet


Jasper szemszöge:


Soha nem gondoltam, hogy a vámpíroknak lenne bármi közük is a méhekhez. Pedig most a családom pont olyan volt mint egy felbolydult méhkas. Azt leszámítva hogy nem voltak mérgesek, sőt boldogok voltak. Az izgatottságuk persze rém is átragadt.
Éreztem hogy mindenki milyen boldog, és én is boldog vagyok. A család újjászületett hála az én mennyasszonyomnak, illetve a család tiszteletbeli tagjának.
De mégis volt valami ami aggasztotta szerelmemet.
- Édesem, mi miatt aggódsz? – csókoltam meg a homlokát. Azt akartam hogy biztosan tudja nekem bármit elmondhat.
- Nincs semmi. – fordult el, mert valami nagyon érdekeset látott a falon, gondolom.
- Ne próbáld tagadni. Tudod hogy engem nem verhetsz át!
- Lerászhatatlan vagy, igaz? – fordult felém mosolyogva.
- Igen! Szóval mond mi a baj?
- Igazából semmi fontos. Nem egy eget rengető dolog. Csak tudod… áh mindegy nem körítek. Szóval a nővéreiddel már szinte minden megszerveztünk. Csak egyetlen egy dolog van amit nem tudok. – szusszantott.
Olyan kis aranyos volt így. Már csak toppantania kellet volna a lábával és pont úgy festett volna mint egy hat éves kislány.
- Na és mi lenne az, az egy? Hátha tudod segíteni!
- Hogy hova menjünk nászútra. – nézett rám boci szemekkel.
- De én úgy tudtam hogy Esme és Bella felajánlották a szigetet. Vagy nem? – ráncoltam a homlokom.
- De igen, így volt csak én elutasítottam. – húzta el a száját.
- Miért?
- Mert tudod én nem akarom felszakítani Bells-ék sebeit. Végre úgy tűnik boldogok vagy legalábbis boldogabbak mint voltak. A sziget pedig az ő közös kis csodájuk színhelye. – meredt el.
- Megértelek! Teljesen igazad van.
- Oh, Jass olyan jó hogy megértesz. – nézett a szemembe. – Ezért is szeretlek.
- Én is szeretlek! – csókoltam meg.
- Viszont még mindig nem tudom hogy hova menjünk! Van ötleted?
- Nincs! – csóváltam a fejem. – Kicsim, hova szeretnél menni?
- Nem tudom. Az egyetlen biztos csak az hogy veled akarok lenni…
- Én is…
- De Jass. Nem menjünk messzire. Nem tudom megfogalmazni … de úgy érzem itt kell valahol a család közelében lennünk. NE kérdezd honnan veszem, csak érzem. – bújt szorosan hozzám.
Szerencsére épp a búvóhelyemen voltunk az ős öreg kőépület kellemesen elrejtett minket. Így nyugodtan lehettünk kettesben.
- Alice, szerelmem?
- Igen?
- ÉS mit szólnál hozzá ha mondjuk visszamennénk a régi házadba. Elég messze van de nem túl messze.
Egyből felült megtörölte a szemét, majd sikoltva a nyakamba ugrott.
- ÁÁÁ, Igen! Jasper ez tökéletes.

Hale testvérek 31.fejezet

Sziasztok! Tudom megint sokáig tartott, jól elhúztam a frisst. Remélem azért nem baj! :) Ez egy kicsit szerelmesebb hangulatosabb fejezet. De előre elárulok valamit, a történet nem hogy esetleg a végéhez közeledne, még bele se lendültünk az igazi cselekménybe... Jó olvasást és gondolkodjatok Puszika:Rosalye!

Ezt a fejezetet Bella-Viki -nek ajánlom!  Köszönöm a komidat. :D

Hale testvérek.

31. fejezet.

Alice szemszöge:

Istenem, olyan tökéletes minden, mindenki boldog és olyan jó a hangulat. Damien is tök jó fej (mint ahogy azt már előre sejtettem) még vásárolni is eljön velünk és nem panaszkodik vagy bármi, egyetlen kérése csak az volt, hogy néha engedjük be egy könyvesboltba. De ezen csak szólnunk kell, és már jön is, cipeli a csomagjainkat, segít kiválasztani két ruha közül, és ha véleménye van valamiről, mindig elmondja, de nem úgy hogy bántó legyen… Inkább olyan ő nekem, mint egy aranyos és segítő báty. Én ennek annyira örülök. Jasper rel minden szépen alakul, bejelentettük az eljegyzésünket, amit ügye mindenki tudott már jó előre, de akkor is jó érzés volt kimondani, hogy a vőlegényem! Istenkém, milyen jó érzés lesz akkor kimondani, hogy a férjem?! Hah már most bele borzongok! Persze Rose és én már tisztára be is vagyunk pörögve szervezzünk, megrendelünk, visszamondjuk, nézegetjük… minden amit csak el lehet képzelni. Néha még Bella is beszáll. Rosalie mesélte hogy szerinte jót tesz  neki hogy megint mindenki felvidult. Mert ha szomorúak akkor Bells képes még azért is magát okolni. Tényleg össze illő páros ő és Edward.

Most is épp indulnék Rose szobájába hogy tovább hogy végre mindent megszervezünk, ám mielőtt még elérhettem volna a kilincset, két erős kar ragadta meg a derekam majd egy szenvedélyes, térd rogyasztó csókban forrtunk össze.

-         Csak nem hiányoztam? – kérdeztem a mellkasától, miközben még az előző csóktól pihegtem.

-         Nekem mindig hiányzik a menyasszonyom! – Mormogta mély hangján. Én felkuncogtam.

-         Olyan jó amikor ezt mondod! – vigyorogtam rá. Akár hányszor mondja is ki rajtam folyton egész testemen átfut egy jóleső bizsergés hullám.

-         Ezt örömmel hallom… - majd egy kényeztető csókkal ledöntött a lábamról az ágyra.

Hogy egy mély, forró és igazán kielégülést hozó szeretkezésben részesítsen. Nem siettünk el semmit, simogattuk, harapdáltuk egymást. A lökései erősek mégis óvatosak voltak, lassú ritmusban járt ki-be, szinte teljesen kicsúszott belőlem, hogy egy pillanat múlva megint teljes méreteiben élvezhessem. Őrületes volt ez a tempó, néha majd eszemet vesztettem annyira kívántam de ő végig kitartotta magát, aminek eredményeként életem eddigi legszebb, legmélyebb szeretkezését köszönhetem.

Ezek után még inkább úgy éreztem mintha az életem egy álom lenne, egy csodálatos varázslatos álom. Napközben az esküvőnket terveztük, éjszakánként pedig a vőlegényem kényeztető kezei közé kerültem. Az idő szinte repülni látszott. Hiszen nemrég még hónapok voltak az esküvőmig most pedig már csak napok választottak el a boldogító igentől. Rose már a leánybúcsúm utolsó részletei intézi…

Te szent tehén már csak három nap van hátra… Az utolsó együtt töltött éjszaka amit még nem férj és feleségként teszünk meg… Olyan hihetetlen az egész. Alig másfél év telt el mióta megismertem az én félistenemet és bámulatra méltó családját… Az életem megváltozott. Mindig egyedül kellet élnem, hisz emberek közt nem volt maradásom., más „vámpírok” pedig nem ismertem... De aztán jött Nessie és színt hozott az életemben. Bemutatott szerelmemnek és boldoggá tette az éltem. Nessie és Jasper nekik köszönhetem hogy megmentetek az örökös magánytól és helyébe végtelen örömöt csempésztek! 

Hale testvérek 30.fejezet

Sziasztok! Nos itt van az új feji! Remélem tetszeni fog nektek! :D Am nem tom hogy szabad e ilyet kérnem de esetleg írnátok nekem komit? ( Azoknak nem szól akik írni szoktak) szóval csak ennyit kérnék. 

Illetve annyit még hozzá tennék hogy  innentől fogva fel fognak pörögni az események! :D Gondolom örültök már neki! xD Illetve azt is megígérem hogy mostantól már azért széppen vissza térünk Alice&Jasper pároshoz! :D Ami ügye az eredeti téma! 

Na csak ennyit szerettem volna mondani nektek!

Puszika:Rosalye.

A fejezetet Alice-nek ajánlom! :D ( nem csak a kedves komiért, nanem mert te mindig írsz nekem, És annyira jól esik! Köszönöm szépen, Szeretlek! :D ) 

Hale testvérek

30. fejezet

Edward szemszöge:

Hál istennek, hogy itthon vagyunk. Nem tudom, hogy egy vámpír megörülhet e, de én már a határán álltam. Csak egy óra volt, de Jasper gondolatai elviselhetetlenek voltak. Olyan volt az egész, mint egy ördögi kör; ő mindenféle hülyeségeket gondolt, amitől én feszült lettem, ennek következtében ő is, így még bugyutább gondolatai lettek, és a többi, és a többi. Kész rémálom. Komolyan, egyszer ezért még számolni fogok, drága kis, aprócska húgommal. Jass –szel, azt csinál, amit akar, nem az én dolgom. De néha, azért gondolhatna rám is, az én elfuserált, megdermedt idegeire, az istenért.

Mindegy vége van, és egyszer úgyis ki fogom heverni, van rá időm bőven. És amúgy is Alice ép és egészséges, így bátyám végre megnyugszik. Nekem úgy is van már dolgom.

-         Damien, Carlisle bement a kórházba, ő az éjszakás. Így én mutatom meg neked a szobád. Illetve ha van más kérdésed azzal is nyugodtan fordulj hozzám. – taglaltam egyhangúan legújabb feladatkörömet. – Gyere megmutatom a szobád. – intettem.

-         Okés. – állt fel a kanapéról.

Haj, Istenem! Oda kell adnom az én kicsi Nessie –m szobáját a vendégünknek. Szerelmem teljesen kiborult. Megjegyzem engem is teljesen felkavar ez az egész. Hisz mióta Ő elment senki nem ment be a szobájába, és azt gondoltuk, hogy nem is fog amíg haza nem jön!

És erre még is. Itt megyek és kisérem az új lakót. Aki majd elfoglalja, birtokba veszi a szobáját!

 - Khm, szóval ez lenne az! – mutattam az ajtóra.

Ki akartam nyitni és beinvitálni, de a kezem egyszerűen nem reagált az agyam-álltam kiadott parancsra. Egyszerűen ledermedtem. Nem tudtam meg tenni.

Gondolom valamit megsejthetett, vagy az is lehet, hogy az elejétől kezdve tudta.

-         Ez az ő szobája. Igaz? – bólogattam, már nem ment.

-         Nem kell ezt tenned. Ha akarod, már itt sem vagyok. Szó szerint és ne aggódj akkor is megkere… - siettet volna a segítségemre, de leintettem.

Elismerem az elején szinte már gyűlöltem, azt hittem hogy az égiek vele akarják betoldani azt a lyukat, ami a családon tátong. Aztán amikor ezen végre túl jutottam, csak a lehetőséget láttam benne, hogy ő majd vissza hozza a lányomat…

Mekkora egy balfék vagyok. Hogy nem vettem észre, hogy pont olyan magányos és elhagyatott, mint én voltam…

Ezt most nem fogom elcseszni. A lányomat már elveszítettem, a családommal is majdnem! Nem fogom most egy barátot is cserben hagyni.

-         Nagyon rendes vagy! Igazán értékelem de … ezt most meg kell tennem. – és kinyitottam az ajtót.

Damien szemszöge:

Mit ne mondjak rendesen félre ismertem Edward-ot. Végül bejöttünk a szobába, ami inkább volt lakosztály mint egyszerű szoba, fenomenális volt és kész. Már mint nyilvánvaló volt hogy egy lány bár talán pontosabb kifejezés hogy nő szobája de még is… Tágas volt, modern és kifinomult. Gyanta sárga falak, hatalmas ablakok, sőt még egy terasz is. A falakon fekete-fehér képek, a legtöbb tájkép, de akadt pár családi foto is. A polcokon rengeteg könyv, CD, DVD volt. A bútorok mind fehérek, az ágytól a kanapén át egész az asztalig. Ami azonban meglepet hogy nem szokványos kárpitból volt a padló, hanem tört fehér hajó parketta, melyet csak néhol fedett el pár fehér, bolyhos szőnyeg.

Mihelyt ezt mint megcsodáltam, a további bámulás helyet inkább leültem Edward-dal szemközt a kanapén. Ahogy észre vettem, ő lehetőleg nem nézet sehová. Megértem, jobb nem felszakítani a sebeket.

-         Remélem nem jelent gondot, de ha kérhetem ne alakítsd át nagyon a szobáját. – szólalt meg vontatottan, szinte már gépiesen.

-         Persze nem is gondoltam ilyesmire.

-         Köszönöm. A ruhákért meg ilyenekért majd még átjövök. A könyveket itt hagyjam vagy nem szereted őket?

-         Ha nem probléma én szíven olvasok. Szóval ha nem gond hogy én is elolvasom őket. Akkor nyugodtan maradhatnak. – próbáltam nem mondani bármi olyat amivel felzaklatom. Bár ez nekem baromi rosszul megy.

-         Nem csak nyugodtan. Esetleg szeretnél valamit kérdezni még, vagy nincs semmi? – unta meg végül a cipője szuggerálását és rám nézet. – Tudod elég idegesítő hogy nem hallom a gondolataid.

-         Azt sejtem! – na jó ezt most még is hogy fogalmazzam meg tapintatosan? – Annyi kérdésem lenne, hogy még is merre lehet a lányod? – azt hiszem egy kicsit durván fogalmaztam. Ennyi el kell fogadnom hogy nekem nincs empatikus énem.

-         Nem tudom biztosan. Csak hogy valahol itt Európában. De hogy melyik országban, nem tudom. Nem tudom ez segít e valamit, de ha jól ismerem a logikáját akkor valahol délen lesz.

-         Hogy ha még is utána mennétek, könnyebb legyen menekülni?

-         Igen! Talán egy kicsit túl sok időt töltött Jasper-ral. Túl jó stratéga lett. – fintorodott el.

Teltek, múltak a percek, de egyikőnk sem szólalt meg. Végül én törtem meg a csendet.

-         Ez itt ő? – mutattam rá egy képre.

-         Igen, Renesmee.

-         És ki az ott mellette? – céloztam egy fiatalos fekete hajú srácra.

-         Az Jacob Black. – morogta. – Az ex vőlegénye.

Azta még soha nem hallottam ilyen hangot. Szóval volt egy vőlegénye.

Csak nem Apuci nyírta ki. És ezért „ex”!

-         Lehet hogy messzire megyek. De megtudhatom hogy miért a múlt idő? – jól van na a kíváncsiságomnak soha nem bírok ellen állni.

-         Mert az a szemét bolhazsák elhagyta.

Mi van? Elhagyta? Bolhazsák? … Beállt a képzavar …  hacsak nem?

-         Azt akarod mondani hogy egy félvér vámpír meg egy vérfarkas együtt? És readásul képes volt elhagyni? – leblokkoltam na.

-         Pontosan!

-         Azta kurva… !

-         Nos igen! – motyogta. Kicsit már jobban nézet ki. Gondolom biztos jót tett neki a szoba meg hogy valaki kívül álló is elítéli ezt a Jacob gyereket. – Ha nem gond akkor én most magadra hagylak.

-         Persze! Menj csak.

Ezzel ki is ment a szobából. Én pedig felfedező útra indultam. Végig néztem az összes képet, végig böngésztem a CD-ket, DVD-et. Végül eljutottam a könyvekig. Rengeteg volt! Akadt pár romantikus regény, rengeteg vámpíros vagy, más természetfeletti lényről szóló mű. Pár verses kötet, csomó ezoterikus maszlag, és meglepő módon rengeteg történelmi könyv. Főleg a régi, ókori civilizációkról szóló könyv. Voltak itt az Inka kultúrától a Görög demokrácián át, egész a Római császárságig, minden témában. Meg kell jegyeznem, szép gyűjtemény. Mivel a könyvkel végzetem áttértem az íróasztalra. Elsőre azt hittem hogy teljesen üres, de végül rátaláltam egy titkos rekeszre, ami tele volt jegyzetfüzetekkel meg még ki tudja milyen papírokkal. Mellékesen szeretném hozzá tenni, hogy ez most nem a beteges kíváncsiságomból fakad vagy legalábbis nem egészben, sokkal inkább azt szeretném kideríteni vajon hova mehetett? Ennek pedig a legjobb módja ha megismerem az alanyt, jelen esetben Nessie – t. Éppen teljesen figyelmemet rászenteltem volna a füzetekre, amikor egy erőteljes kopogás megzavart. Gyorsan vissza tettem mindent oda ahová találtam, amikor minden egyéb cécó nélkül kinyílt az ajtó és Alice illetve Rosalie állt a szobámban. Megjegyzem az arcukon hízelkedő de még is ördögi vigyor ül.

-         Sziasztok! Miben segíthetek? – már majdnem dadogtam, olyan zavaróak.

-         Nos tudod azon tanakodtunk, hogy jól jönne ha vennénk neked pár holmit. Hiszen nem hoztál magaddal semmit. – vigyorogtak még mindig. -  Szóval gyere el velünk vásárolni.

-         Am, nos ez egy jó ötlet. Tényleg kéne pár cucc.

Lementem hát velük a nappaliba. Jass és Em épp tv-t néztek.

-         Hé ti meg hova mentek? – kérdezte Jasper.

-         Csak vásárolni, Damien azt mondta eljön velünk!

-         Haha. Megnézem mekkora lesz a szája ha visszajöttek.

-         Emmett még egy ilyen megszólalás és a kanapén alszol egy évig. – ripakodott rá egyből Rose. Elismerem hogy még én is vigyázz ba vágtam magam, pedig nem is engem fenyegetek. Vajon akkor mit érezhet Emmett?