Hale testvérek 33. fejezet

Hale testvérek.

Biztos vagyok benne hogy nem ezt vártátok, már ha még vártátok az igencsak nagy szünet után... Rosalye.

33. fejezet.

Váratlan.

Alice szemszöge:
Minden ember minden lány kiskorában és akkor is, amikor már felnő, sokszor álmodik az esküvőjéről. Vannak, akik nem akarnak és soha nem is házasodnak össze senkivel, de ennek ellenére még ezek az emberek is álmodoznak, ábrándoznak a nagy napjukról. Sajnos az életben kevésszer adatik, meg hogy az álmok valóra váljanak. Azt hiszem én még is ezek közé a kevesek közé tartozom, most már. Nekem mégis valóra vált a tündérmesém és örömmel súghatom meg nektek hogy a valóságban még sokkal jobb, mint az álmok világában… Az életem borzalmasan indult, egyedül voltam a világban tudatlanul és magányosan. Nem voltam tisztában a múltammal és a képességeimmel. Mégis sikerült életben maradnom és megszereznem a túléléshez szükséges tudást, bár fájdalmas áron… S mindezek után az ég, a sors, a karma vagy nevezzük, ahogy akarjuk megajándékozott Jasper Hale – al és a Cullen családdal. Egyiköjüknek sem volt könnyebb élete, mint nekem és ennek ellenére összetartó, boldog családdá váltak ahova engem is befogadtak. S ez a mai nappal hivatalossá is válik, mint ahogy az is hogy mindennél jobban szeretem Jasper –t, és a felesége leszek, míg a halál el nem választ minket. De olyan ideges vagyok. Tudom, hogy hülyeség, de rettentően izgulok az a sok nyughatatlan pillangó a gyomromban… Istenem mi lesz, ha valamit elbénázok, például elfelejtek Igent mondani a megfelelő pillanatban.
 - Rose kérlek hagy üljek le egy kicsit.
 - De… - nézet rám. – Na, jó ülj, le akkor megcsinálom a hajad.
 - Köszönöm! – ültem le, már alig álltam lábamon.
 - Alice ügye még csak véletlenül sem akarsz itt elájulni?
 - Mi… én csak izgulok egy kicsit. Ennyi az egész…
 - Hát remélem is! Ne merd tönkre tenni a remekművem! – kacsintott rám. Bár azért tudom, hogy nem csak viccből mondta. De ki hibáztatná, hisz alig ismerek magamra, olyan jó munkát végez. Mire ismét önmagamra találtam, és képes voltam lenyugtatni a drága kis pillangóimat, Rose már teljesen bepörgött. Behívta Bellát a szobámba, hogy felügyeljen rám. Bár nem értem miért kell rám felügyelni, mégis mit gondol, hogy megörülök és berontok a tus alá? Tőle már nem volt időm ezt megkérdezni, mert elrohant, hogy rendbe szedje a vőlegényemet! Így én maradtam a tükör előtt és csodáltam a ruhámat. Hófehér a dekoltázsánál kis kövekkel, a derekán pedig vörös selyem szalaggal. A nyakamon egy pici fehér virágmintás csipke nyaklánc, a kezemen kesztyű. A hajamba fátylat tűztünk. Pont úgy éreztem magam, mint ahogy egy hercegkisasszony érezheti magát, miután a herceggel belelovagolnak a naplementébe és megérkeznek a mesebeli királyságba. Én is egy királyságban élek csak ez valóságos és a van egy valós szőke hercegem is.
 - Két óra múlva kezdünk. Minden rendben? – hajolt hozzám Bella.
 - Igen, minden tökéletes! Nemsoká elkezd esni az eső is. –tapsikoltam.
 - Még mindig nem értem miért akarsz esőt az esküvödre. –csóválta a fejét.– De inkább nem is szólok már semmit!
- Ne is, ebből és a vőlegény személyéből nem engedek.
Kopogtak az ajtón. Esme és Carlisle jöttek be.
 - Jaj, édesem, meseszép vagy! – ölelt át Esme.
 - Jasper igazi mázlista! – karolt át Carlisle is.
 - Hoztunk neked valamit, kedvesem. – nyújtottak át egy dobozt.

Jasper szemszöge:
Rosalie megunhatta, hogy Alice- szel, törődjön, mert „átadta” Bellának, és most inkább velem foglalkozik. Pedig én legszívesebben szerelmemmel lennék… ördögi kör.
 - Rosalie, állj már le! – morogtam kicsit feszülten. Elegem van már, hogy minden porszemet a helyére akar tenni rajtam. Mióta csak lerángatott a nappaliba úgy kell állnom, mint egy szobor és körülbelül ilyen érzéketlené is szeretne tenni.
 - Na de Jasper, ne legyél ilyen goromba! – veregetett vállon Edward, ahogy annak idején én tettem, mikor ő volt ilyen szorult helyzetben. Akkoriban soha nem gondoltam volna, hogy egyszer akár csak hasonló helyzetben is lehet részem, és tessék mégis.
 - Ügye tudod, hogy ezt akkor is meg fogom bosszulni…
 - Jass maradj már nyugton egy kicsit! – füstölgött Rose.
- De… - kezdetem volna bele a védő beszédembe, ha Edward nem int le.
- Vendégünk van! – komorodott el, majd összeráncolt szemöldökkel meredt a bejárati ajtóra, ahonnan addigra udvarias, de kapkodó kopogtatás hallatszott. Pillanatok alatt a család összes férfi tagja kiegészülve Damien -nel és Rose -sal az ajtóban állt. Elöntött az érzelmek áradata, próbáltam mindenkire higgadtságot sugározni, de nehezen ment tekintve hogy bennem is legalább annyira tomboltak az érzelmek. Edwardban csökkent a feszültség, ezt mindenki egyből észrevette. Carlisle nyitott ajtót annak ellenére, hogy még ő sem tudta ki a hívatlan vendég. Így szól a protokoll hisz ő a család feje, még ha számunkra ez csupán formalitás is.
 - Mr. Cullen, Jó napot! Elnézést a zavarásért. Kellet pár pillanat mire mindenki fel tudta fogni kit láttunk az ajtóban. Seth a farkas, Forksból.
 - Kérlek, kerülj beljebb Seth! – invitálta be Carlisle.
Mi pedig azonnal félre álltunk, hisz Seth –hel barátságban váltunk el, így veszélyt nem jelent ránk. Mégis mindenkibe visszatért a feszültség, mert Seth váratlan feltűnése valami rosszra utal.

Damien szemszöge:
Nem sok minden értek abból, ami itt zajlik. Amíg a családot kerestem hallottam olyan pletykákat, hogy az előző lakhelyükön Forksban valamiféle alakváltó farkas emberek is éltek. Erre utaló dolgokat fedeztem fel Nessie holmiijai közt, például fényképek ahol hatalmas farkasok láthatók majd ezek a farkasok indián külsejű emberekkel. De volt olyan kép is ahol a fiatal Nessie egy hatalmas barna farkas hátán „lovagolt”. Mégis nehezemre esett elhinni, hogy ilyen is létezik. Pedig a beszélgetésből arra kell következtetnem, hogy ez a Seth nevű srác is egy ilyen lény.
 - Seth, nyugodj egy kicsit meg. – próbált hatni a mostanra már fel alá járkáló srácra Carlisle.
 - Igyekszem…
 - Jasper, segítenél, kérlek.
És lás csodát a fiú leült.
 - Jól van. Akkor most mondj el mindent, nyugodtan, lassan.
 - Rendben, köszönöm. – túrt bele a hajába, úgy tűnt nem igazán tudta, hogy is kezdjen bele. – Szóval kezdem az elején. Mint az ti is tudjátok miután elköltöztetek Jake egy másik lányba vésődött bele…
 - Még mindig nem értem ezt, hogy csinálta! – mordult fel Edward.
 - Hát mi se nagyon értettük. Miután elmentetek bement a városba és ezzel a csajjal jött vissza, és azt állította, hogy a bevésődése. Először persze nem hittük el, hiszen mind éreztük amikor Nessie –bevésődött, de aztán átváltozott és mi is éreztük, amit ő. Az öregek azt a magyarázatott adták, hogy azért lehet, mert Nessie félvér tehát csak félig ember így valami fura módon két bevésődése is lehet. Jobb magyarázat híján el is hittük ezt, bár azért sokakban maradt kérdőjel.
 - Ez eddig világos öcsi! De miért jöttél el ilyen messzire, valahogy kétlem, hogy csak ezért. –szólalt meg most először Emmett.
 - Tényleg nem ezért jöttem, a valódi ok ennél sokkalta bonyolultabb. Jake meghalt.
 - Hogy mi? – döbbent le az egész család.
 – Mégis mi történt? Megölték? Egy vámpír?
 - Nem, öngyilkos lett.
 - De azt hogyan, én úgy tudtam, hogy egy farkasokban túl sok a védelmező ösztön ahhoz, hogy öngyilkosok legyenek. Az egyetlen kivétel, ha a bevésődésükkel történik valami. –gondolkodott Edward.
 - Jól tudod így is van. – helyeselt Seth.
 - Akkor az a lány is meghalt? – szólalt meg Carlisle.
 - Nem Flórának semmi baja, sőt! – grimaszolt Seth. – Egy hónappal azután hogy a rezervátumba hozta Flórát Jake teljesen megváltozott. Hogy úgy mondjam kifordult önmagából. Mindig is vidám figura volt, de ez a csaj kiölte belőle az életet. Már nem foglalkozott a falkával pedig ő maradt a falkavezér. Teljesen bezárkózott. Őszintén szólva pont olyan volt, mint azok a farkasok, akik elveszítik a párjukat.
 - Én ezt nem értem, a bolhazsák együtt volt azzal a Flóra nevű ribanccal akkor meg miért viselkedett úgy, mint aki elveszíti a párját. – háborgott Rose.
 - Erre nincs konkrét magyarázat. szerintem, azért mert Nessie volt az igazi bevésődése.
 - De akkor sincs értelme hisz nem vesztette el Nessie –t. Hiszen ő él.
 - Igen él, de nincs vele, ráadásul fájdalmat okozott neki… vagy nem tudom. rengeteg az ellentmondás ebben az egészben és én kevés vagyok ehhez. Ezért is jöttem ide hozzátok. Reméltem, hogy segítetek nekem.
 - Természetesen segítünk. De mond el, hogy pontosan mire is kell a segítség. – szólt Carlisle.
Most hogy végre nyugodtan beszél a srác még én is kezdem átlátni a szitut, hurrá.
 - Nos, úgy hallottam, hogy Nessie elment tőletek, egyrészt nem tudom, hogy milyen kapcsolatban álltok vele, de mindenképp figyelmeztetni kéne, hogy veszélyben lehet. -
 Ezt hogy érted? – persze hogy Edward.
 - Nos, páran úgy gondoljuk, hogy egy vámpír keze lehet a dologban.
 - Ezt mire alapozástok?
 - Hát egyrészt Jake viselkedésére, másrészt ahhoz képest, hogy Flóra a párja volt egyáltalán nem hatotta meg a halála. Ha tényleg vámpír van a dologban, akkor szerintünk vagy Nessie –re ezúton esetleg rátok fáj a foga, vagy csak el akarta érni, hogy a farkasok közt kitörjön a harc és akkor a városra hajt. Akár hogy is eddig jól halad. Azért jöttem, hogy titeket figyelmeztesselek. És hogy Edward megkérjelek, gyere velem és kérlek, próbáld meg kideríteni mi történhetett, hátha akkor a falka is újra egységes lenne. – sóhajtott egy nagyot.
Szegény srác még olyan fiatal mégis mennyi teher nyomja máris a vállát.
De nagyon is volt értelme annak, amit mondod, ha a farkasokra utaztak, akkor azzal, hogy a vezérüket érthetetlen módon megölték tökéletes alkalmat, biztosit egy falkán belüli viszályra melynek következtében a város őrizetlenül marad, tekintve hogy Cullen -ék is elköltöztek. Viszont ha Nessie –re talán egyúttal a családra pályáznak, akkor még bőven lehet részünk meglepetésben.
 - Úgy gondolod, hogy Edward a képessége által talán megtalálja a gondolataik közt az esetleges vámpírt vagy más abnormalitást? – kérdeztem a srácot.
Aki erre úgy nézett rám, mint akinek eddig az sem tűnt fel, hogy itt vagyok. Érdekes.
 - Öö igen. Ebbe reménykedem illetve talán abban is, hogy segíteni tud abban, hogy a falka ismét egységes legyen! De te ki vagy? Más bocs, de szerintem még nem találkoztunk. A nevem Seth! – nyújtotta baráti mosollyal a kezét.
 - Damien. – ráztunk kezet.– Még csak most találkoztam a családdal.
 - Oh, új családtag Carlisle? – vigyorgott. Nem úgy nézet ki, mint aki egy kicsit is tartana tőlünk, de a család is teljesen nyugodt volt. Esme és Alice fent maradtak nehogy Jass lássa a mennyasszonyt. De Bella azonnal lejött mikor meghallotta ki a vendég.
 - Még az is meglehet. – válaszolt idő közben, a kérdezet.
 - Amúgy bocsika, valami bulira készültök? – nézet most először igazán körbe Seth.
 - Igen, Jasper esküvő lesz. – mosolygott Bella.
 - Tényleg. Haver gratulálok! – veregette vállon. – Látod, egy kis levegőváltozás kellet csak a savanyú képednek. – és itt volt az a pillanat, amikor végre feloldódott a légkör és mindenki elnevette magát. És mozgolódás támadt az emeleten.
 - Jasper megtennéd, hogy bemész a szobádba vagy valahova, hogy lemehessek? – hallatszot Alice hangja.
 - De… - kezdett volna bele, de nem volt esélye fojtatni.
 - Kérlek, le szeretnék menni, hogy találkozzak vele én is… Légyszi.
 - Rendben! – sóhajtott.
 Majd eltűnt.
 - Lejöhetsz! – szólt Rose.
 - Hurrá! – majd nagy boldogan leszökdécselt a lépcsőn. Eszméletlen szép volt. Sőt még annál is szebb…
 - Szia, a nevem Alice, örülök a találkozásnak Seth – állt oda Seth elé. Olyan nagyon apró volt a magas és izmos farkas mellet. A válláig sem ért. A srácnak kellet is egy két pillanat mire fel tudta dolgozni az információkat.
 - Öh szia… - és itt ki is fújt.
Nem lehetett kibírni kicsit mindenki elkezdett kuncogni.