Hale testvére 16.rész

Kívánok mindenkinek Boldok sikerekben gazdag újévet. Sajna vagy nem sajna megint nem sikerült az alkalomhoz illő fejezetett csinálnom. Remélem azért megbocsátotok. És még egyszer megkérnék minden kedves olvasómat hogy legyen szíves és kegyelmezen meg nekem azal hogy ír megjegyzést. Élek halok a megjegyzésekért! Puszika

Hale testvérek.

16. fejezet.

Döntés!

Renesmee szemszöge:

Tudtam jól! Hogy most szörnyen megbántottam Anyát! De remélem, hogy megérti, mert nem tudok most kedves lenni. Amúgy sem vagyok az, az, hú de visszafogott jó kislány, de most egy ilyen helyzetben nem tudok még annyira sem… emberi lenni. Nem tudom megmagyarázni, de úgy, érzem, hogy Apa nem fog nekem most megbocsátani. Bár tudom, hogy szeretet, de Anyát jobban és ezért nem is nehezteltem rá, soha de most majd jobban meg fog mutatkozni. Tutti hogy haragszik most rám, azért mert megbántottam az, az embert, vagyis vámpírt, akit Ő a világon a legjobban szeret. Nem tudom, mit kezdjek az életemmel. Vagy, ahogy Apa mondja a létemmel. Már három napja nem szólaltam meg, nem mozdultam meg, nem ettem semmit, és még a szememet sem vagyok hajlandó kinyitni. Miután Anya aznap kiment becsuktam és nem is nyitottam ki. Hallottam, hogy Alice és Jasper bejön. Érzékeltem, hogy többször is bejönnek. Éreztem, hogy Jass próbálja használni rajtam az erejét. És végül azt is hallottam, hogy Anya és Apa elmegy, hogy Alice és Jasper is elmegy, mert nem bírja elviselni az fájdalmamat. Elmentek és csak is miattam…
Esme most is bejött hozott valami éttelt megsimogatja a vállamat. És azt suttogja, hogy minden rendben lesz!
De nem lesz semmi sem lesz rendben. De legalább is én biztos. Elromlottam, mert elvették azt az egy dolgot, ami a leginkább kellet a működésemhez…
Már ők is elmennek! Hallom Rose és Emmett elmennek! Úgy mond vakációzni, de én, tudom, hogy, csak azért mert nem bírják ezt a feszültséget, aminek én vagyok az okozója. Már csak Esme és Carlisle maradt. Bár Carlisle és mostanában egyre több műszakot vállal…
Hát igen szegény Esme. Sokszor hallom, hogy magába sírdogál. Persze könnyek nélkül…
De nem tudok a keserűségemen felül emelkedni. Vagy talán nem is akarok? Nem tudom. Olyan ez az egész, mint egy… nem tudom, már semmit sem tudok és mégis mindent tisztán érzek és hallok. Értelmezem a körülöttem zajló dolgokat. De nincs erőm hogy váltottasak rajtuk. Talán jobb lenne, ha inkább elmennék. Akkor mindenki visszajöhetne. És én nem mérgezném őket a nyomurúságommal… Dejavu érzésem támadt. Jah persze hisz Apa is mindig ezt csinálta elmenekült. Ezek szerint tényleg nagyon hasonlítunk. De ha ennyire hasonlítunk, akkor miért ne csinálhatnám azt, amit ő?
Igen csak fogom magam és elmegyek! Ez lesz a legjobb! De hogy csináljam? …
…
Kész van megcsináltam! Összeállítottam a tervet! Most hogy nem kell kapkodva gondolkodnom, mint a múltkor volt időm kitervelni mindent.
Most szépen felkelek egy órája, hogy Carlisle elment így vele jó ideig nem lesz gondom. Igen szóval most fel kell kelnem. Ajaj, lehet, hogy ez a rész lesz a legnehezebb? Nem, sikerült! Nagyszerű! Szóval most jön a harmadik fázis:
- Esme? – hú, a hangom enyhén kifejezve is rekedt.
- Igen kincsem! – rohant azonnal Esme. Hát igen elég kiszámítható somolyogtam magamba.
- Nem vennél, nekem pár új ruhát szeretném kicserélni a ruhatáram.
- De persze milyeneket szeretnél?
- Lehetőleg legyen mind piros vagy valami hasonló világos szín. És inkább legyen kényelmes, mint nőies. – jézus, ha ezt most beveszi! Még hogy én világos meg piros cuccokba? Áuu!
- Rendben máris indulok. Örülök, hogy már jobban vagy!
- Igen persze! – hoztam össze én is egy mosolyt. Pár perc múlva hallottam, hogy a felszól.
- Viszlát, nemsoká jövök! – és beült a kocsijába majd felzúgott a motor végül elhajtott.
- Na, ez könnyem ment. – ajaj, már magamba beszélek, de hát végül is éppen el akarom hagyni a családomat ehhez képes az, hogy magamba, beszélek bakfitty! Szóval most hogy egyedül maradtam. Van feladatom jobb is lesz, ha neki láttok.
Első pont: Össze kell pakolnom.
Második pont: Meg kell írnom a leveleket.
Harmadik pont: Össze kell szednem annyi készpénzt, amennyit, csak, tudok.
Negyedik pont: Meg kell néznem a fejben összerakott útvonal pontosságát.
- Haj van mit tenni, úgy hogy ideje pakolni. – mondtam már megint magamba.
El is kezdtem és el tetem szinte minden ruhámat persze csak feketét. De mielőtt magamra is húztam volna egyet letusoltam és fogat mostam. Rossz tapasztalatként ért, hogy nyolc nap után még egy félvérnek is büdös lesz a szája. Már csak hogy a hajam zsír arányáról ne is beszéljünk. Na de most már tisztán és feketén pakolgatok. Úgy döntöttem, hogy mindenem elviszem: hajvasaló, hajszárító, leptop, sampon stb.…
Miután ezzel végeztem elkezdtem írni a leveleket. Jah jól mondom leveleket. Olyan sok bajjal jár, ha az ember ilyen sok vámpírt szeret.

Kedves Anya!

Sajnálom, hogy olyan sok gondot okozok. És okoztam a múltban is. Remélem, megbocsátotok. A jövőben már nem foglak titeket zaklatni. Nehogy azt híd, hogy nem tudom, hogy szeretsz. Tudom és én is szeretlek. Te vagy a legjobb Anya a világon Ezt soha ne feled! Kérlek akármilyen nehéz is az elején, de ne keresetek és ne is keseregjetek, éljetek vagy, ahogy Apa mondja, létezetek boldogan. Mert tudom, hogy megérdemlitek. És nyugodj, meg nem fogok, semmi hülyeséget csinálni csak szeretnék egyedül lenni. És nem csak Jake miatt. Tény hogy ő is nagyon fontos nekem, de amúgy is terveztem már, hogy kicsit külön éljek. Mint Rose-ék szokták. De ígérem, hogy egyszer majd visszajövök. Újult erővel. De addig éljetek, boldogan hisz itt van, Alice biztos vagyok benne, hogy nagyszerű családtag válik belőle. És ne hogy szomorúak merjetek lenni, míg nem vagy itt.
Szeretlek!
Puszi: Nessie

Istenem életemben nem hazudtam még ennyit, mint ezekben a levelekben.
Mire végeztem minden szeméyre szóló levéllel azt hitem, hogy leszakad a karom. Ami elég vicces lenne. De hál, isten megvagyok ezekel is az útvonal is kész már csak a pénzt kell előkerítenem. Persze elviszem a kártyáimat is, de azokat majd csak később akarom használni, amikor már nem figyelik a számlámat…
Harminc perccel később egy egész nagy táska tele volt pénzel. Majd egyszer megadom. Vagy nem!

Hale testvére 15.rész

Sziasztok! Tudom hogy nem igazán illik ez a fejezet a karácsonyhoz! sőt kifejezeten szomorú! De ez most ilyen lett! Szóval Bocsika de azért jó olvasást! És boldog karácsonyt!!

Hale testvérek

15. fejezet.

Fájdalom! …és Harag!

Nessie szemszöge:

- Igen mi van? Kérdezte Jake. Tényleg ő volt! Akkor ki ez a csaj?
- Jake! Ki az a nő veled?
- A barátnőm! Mert? Miért hívsz?
- Hallani akartam a hangodat. – sóhajtottam.
- Nos, igen! Akartam is veled beszélni erről csak hát…
- Miről?
- Hát szóval hogy szerintem jobb lenne, ha mi ketten… szóval szerintem fejezzük ezt be jó?
- Te… te most szakítasz velem? – a hangom hisztérikusan hatott.
- Igen!
- Csak úgy vége?
- Igen!
- Eldobsz a miatt a lány miatt?
- Igen!
- És… és – próbáltam az utolsó szalmaszálba is belekapaszkodni. – és mi van a bevésődéssel?
- Hát úgy néz ki, hogy az nem az volt. Bocsesz!
- Nem is vésődtél belém? ű
- Nem. De figyelj, nekem most mennem kell. Többet ne hívj. Jah és ne is keres! Szia Renesmee! – és kinyomta.
Ezt nem hiszem el. Az nem lehet, hogy… hogy Jake már nem szeret! Nem ez ki van csukva. Valami szarság van és ezért csinálta ezt. Úgy, mint Apa annak idején Anyával. Biztos, hogy történt valami és később majd minden rendbe jön! Én és Jake pedig összeházasodunk és lesznek gyerekeink. Hisz ennek nem lehet… vége! Mert én szeretem őt és ő is szeret engem… De mi van, ha nem. Ha tényleg nem én vagyok a bevésődése? Akkor már soha! Többet! Nem! Leszünk! Együtt! Soha! SOHA!

Bella szemszöge:

Már jó ideje nevettünk szerelmem viccén mikor egyszer csak hatalmas síkitást hallottam. Mindenki megdermed majdillanatok alatt berohantunk Nessie szobájába. Szegény kislányom a földön elterülve keservesen sírt és jajveszékelt, de amint meglátott minket feltartotta a kezét eszel jelezve, hogy menjünk ki.
- Gyerünk, menjetek ki! – mondtam. De nem mozdultak.
- Gyerünk tünés az Istenért! – kiáltottam mire végre elkezdtek kifelé hátrálni.
- Edward te is! – adtam ki az utasítást.
- Kérlek! – erre ő is megfordult majd elkínzott arccal távozott. Ekkor amilyen gyorsan csak tudtam oda szaladtam kislányomhoz és óvóin átöleltem. Bár ne, tudom, hogy mi a baj ez általában segít. De ahogy hozzá értem képessége bekapcsolt (mivel annyira kiborult, hogy nem tudta irányítani) és megláttam. Láttam az egész jelenetet. Irtó dühös lettem. Miközben patakokban folyt a könnyem is.
- Szegény kicsi Drágám!
- Nem szenvedtél még eleget az életben?
- Még a szerelemben is csalódnod kell? Readásul ekkorát. – Ez fáj nem csak neki, de nekem is. Edwardnak is, sőt az egész családnak is.
- Anya mond, hogy ez csak egy rossz álom és majd reggel felébredek és minden rendben lesz! – suttogta.
- Jaj, kicsim!
- Anya mond, hogy ez nem igaz! – követelte.
- Sajnálom!
- Nem, nem ez nem lehet igaz! Hiszen szeretett akkor meg hogy hagyhatna csak úgy el? – csattant most már fel. megétetetem az érzéseit és tudtam, hogy most ezt nem nekem szánja így nem is vettem fel.
- Ez… ez én nem tudom!
- Ja persze mindjárt gondoltam. Tudod, mit anya Húz innen a francba és hagy békén menj apához és kurjátok szét megint a szobátokat nem érdekel, csak ne gyere a közelembe! Világos! – kiabálta. Nem neked szánja nem tudja, mit beszél mondogattam magamnak aztán megpróbáltam megint megölelni, mert miközben ordibált kitépte magát a szorításomból.
- Kincsem! Gyere ide! Hidd, el túl leszel ezen is. És később tényleg minden rendben lesz!
- Nem meg mondtam, hogy takarodj a szobámból! Vagy megint azt akarod, hogy én menjek el? Ha? Mert ha ez kell, akkor megyek is!
- Nem maradj, megyek már! De ha szükséged van, rám tudod, hol vagyok!
- Jah persze Apa ágyába hogyne tudnám! – egyre jobban fájtak a szavai. Így aztán nem is maradtam tovább elindultam kifelé!
- Szeretlek kicsim!
- Elvileg Jake is szeretet és mégis képes volt egy hét alatt elhagyni miattatok! ÉS miattam! Is Mert nem voltam elég erős ahhoz, hogy elhagyjalak benneteket így ő hagy el engem! Ez igazán nagyszerű. – nevetett fel keserűen. Itt már nem bírtam tovább bevágtam az ajtót miközben hangtalanul is zokogtam!
- Jaj, Bella! Szerelmem! Istenem hidd, el nem tudja, mit beszél, és nem gondolja komolyan csak most zaklatott! Hidd, el szeret téged!
- Tudom Edward! Esküszöm nem is vettem komolyan, de attól még fáj így látni! ÉS tudom, hogy szeretnél tenni ellene valamit, de most csak az idő segíthet mindenkin. De örüljünk, hogy Jass most nincs, itt biztos vagyok benne, hogy nem bírná elviselni ezt a sok fájdalmat. – mosolyodtam el én is keserűen.
- Túl jól ismersz! De nem bánnom! De az viszont meg kell engedned, hogy, elmenjek ahhoz a döghöz!
- Csak akkor, ha én is veled megyek!
- De neked nem kéne inkább Nessie -vel maradnod?
- Nem hiszem, hogy most én bármit is tenni tudnék Rose vagy Alice inkább most magányra és barátokra van szüksége nem arra, hogy lássa, ahogy a szülei turbékolnak! Amúgy meg nem szeretem a farkas bőrt és tudtommal Esme és Rose sem. És nagy a valószínűsége hogy Alice sem.
- Ezt meg hogy érted? – somolygott.
- Hát úgy értem, hogy ha engedném, hogy egyedül menj el akkor biztos, hogy Jake bundájával a kezedben jönnél vissza. Vidáman dudorászva.
- Tényleg jó ismersz! – mosolygott tudtam, hogy nem öszinte ez a mosoly csak a kedvemért csinál úgy minta, ha minden a legnagyobb rendben lenne. És bár tudtam ezt. Mégis jól esett ezt a kis gesztus. Látszik, hogy nem csak én ismerem, jól de ő is engem.

Hale testvére 14.rész

Hale testvérek

14. fejezet.

Csalódás!

Jasper szemszöge:

Alice még mindig nem szólt hozzám, pedig már jó ideje sétálunk. Ilyenkor olyan, mint egy édes kiscica, akitől elvették a gombolyagját és most durcizik. De ilyenkor még jobban kívánom. Nem tudom, hogy mi ütött belém hisz még alig ismerjük egymást, de akkor is, ha csak rá gondolok… Tisztára úgy viselkedek, mint aki szerelmes. De hogy lehet, hogy ilyen gyorsan beleszeressek valakibe? Mert, bár olyanról hallottam, hogy a vámpírok közt ez gyorsan megy. De hogy egy vámpír és egy ember közt? Nem tudom! Be kell ismernem ilyen téren hiányosak az ismereteim.
- Mit mosolyogsz? – jött az éles kérdés Alice-től. Én megmondtam, ha csak rá gondolok…
- Téged!
- Miért?
- Mert most pont olyan, vagy mint egy durcás kiscica! Egy édes durcás kiscica! – erre fülig pirult. De miért? Én váltottam ki nála ezt a reakciót? De mivel? ÉS ez… jó? Jézus és még én hívom magam a „nagy érzelem szakértőnek”? Kérdések, kérdések, de hol van a válasz? Újabb kérdés!
- Mond, csak nem akarsz majd egy kicsit maradni, ha haza értünk?
- Szívesen maradok, ha szeretnéd!
- Szeretném! – pirult el.
- Akkor nagy szívesen maradok! – mosolyogtam rá.

Nessie szemszöge:

Felrohantam a szobámba hallottam, hogy odalent valamin nagyon jól mulatnak, de most nem érdekel. Majd elmondják később. Most csak Jake érdekel! Végre beértem a szobámba, felkaptam a mobilom és megnyomtam a gyorshívót.
Csöng. Csöng. Csöng. Csöng. Csöng.
- Haló Kivel beszélek? – jött egy női hang. Mire én rögtön lecsaptam a telefont. Ellenőriztem a számot. Nem volt téves, ez Jake száma akkor meg ki volt ez a nő? Ha la Push lenne, akkor megismertem volna a hangját. Újra tárcsáztam.
Csöng. Csöng. Csöng.
- Haló! Kivel beszélek? – szólt bele megint a nő.
- Helló! Én Nessie Cullen vagyok és Jake-t keresem.
- Máris adom! – mondta. - Hé, Jake bébi valami Nessie nevű csaj keres! – „ Jake bébi” Ki a jó büdös franc ez a liba és mit csinál, az én vőlegényemmel?

Hale testvére 13.rész

Sajnálom hogy csak most rakok fel új részt! Remélem kárpotól titeket az hogy ilyen viccesre sikerült! Legalábbis szerintem az lett! Most sajnos beteg lettem! Szóval nem tudom hogy mikor kerülök újra net közelébe! Ma megyek haza a Koleszból! :(
De majd igyekszem hogy mire visszatérek az élők sorába már egy fejezet is kész legyen!:)
Jó olvasást és kellemes Mikulást MINDENKINEK! De kiemelném barátaimat akik sokat támogatnak: Ági, Riniti, Clau, Szandi köszönök nektek mindent! És tényleg kellemes ünnepeket!




Hale testvérek 13. rész

Írulás pirulás!

Alice szemszöge:

Istenem még mindig nem hiszek a fülemnek! Jasper -nak tényleg nincs kedvese! Akkor talán lehet, hogy van egy szemernyi kis esélyem is? Talán?
- De amúgy miért kérded? – kérdezte, mire én fülig pirultam.
- Csak… öm izé kíváncsiságból! – feleltem nagy okosan.
- Ahan értem!
- És mit szoktál csinálni? Mármint ott az erdőben?
- Hát van egy kutyám és azon kívül nem is tudom.
- Oh, van egy kutyád? És hogy hívják? Milyen fajtájú? És hol van most? – kérdezte lelkesen-, Már ha nem baj hogy megkérdezem. – mosolyodott el félszegen.
- Nem, nem baj hogy kérdezed! Szóval igen van egy kutyám, a neve Orion. És ő egy Alaszkai Malamut. – mosolyogtam. – És most éppen otthon van és hősiesen védelmezi a házat. –nevetem.
- Oh, nagyon szép neve van. – mosolyodott el ő is. – Fogadok, hogy még soha nem törtek be hozzád?
- Tényleg nem, de honnan vetted?
- Hát őszintén nem szívesen lennék az útjában egy akkora kutyának!
- Hát tény hogy igen csak nagydarab. De ugyan akkor nagyon szelíd és aranyos. És én imádom.
- És nem baj hogy egyedül van?
- Hát nem terveztem, hogy ilyen sokáig maradok. De élelme és vize van. Szóval még nincs baj. De most hogy mondott tényleg ideje lenne indulnom.
- Én nem azért mondtam.
- Tudom nem értetem félre.
- Ha szeretnéd, szívesen elkísérlek. – állt fel és nyújtotta nekem a kezét.
- Igazán kedves tőle. – mosolyogtam és hagytam, hogy segítsen felállni.
- Akkor indulhatunk is.
- Ne kellene szólnod valakinek hogy, elmész?
- Ugyan hisz már tudják! Igaz Edward?
- Naná, öcsi sajt! – jött elő vigyorodva.
- Te egész végig ott hallgatóztál? És te meg tudtad? – hitetlenkedtem.
- Már megszoktam. – jött egy vállrándítás Jasper-től.
- Hát ez igazán nagyszerű! – nem elég nekem az, hogy néha úgy viselkedik, mint aki olvas a gondolataimban még a kimondott szavaimat is kihallgatja. Most olyan szívesen pofon vágnám, de nem igazán lenne illendő. Ááá elegem van ebből az alakból. – Én már itt sem vagyok! – kapkodtam fel a cuccaimat és az ajtó felé vettem az irányt. Közben halottam hogy Jasper mond valamit Edward -nak aztán meg utánam ered miközben Edward egyfolytában csak röhög. Nagyon nem szimpi nekem ez a férfi! De komolyan én általában nem szoktam mások felet ítélkezni, de ő igazán visszavehetne már a pofájából.

Edward szemszöge:

Tudom, hogy nem valami udvarias, sőt egyenesen pofátlan, ahogy egyfolytában csak nevetek. De nem bírtam magammal Alice gondolatai annyira viccesek.
Most hogy elmentek kezdek végre lenyugodni, de azért még mindig elég hülye vagyok. De én legalább beismerem.
- Edward, hol vannak Alice-ék? – kérdezte Nessie annyira idegen nekem hogy „Edward” -nak szólít. És nem Apának!
- Elmentek Alice kutyájáért. Kicsim.
- Oh, oké! És mi történt köztük?
- Hát elégé viccesek a gondolataik!
- Már, mint kinek?
- Alice-nek.
- Miért?
- Hát például az utolsó gondolat, amit hallottam az, az volt, hogy idézem „igazán visszavehetnék már a pofámból!”. – nevetem
- Pedig nem olyanak ismertem, meg aki gyakran mond csúnyát másra még is mit csináltál Apa?
- Én semmit, csak amire megkértél!
- Ja, csak hogy te mindent úgy értelmezel, ahogy neked éppen megfelelő! Nem igaz? – szólt közbe Rose.
- Hát…- vetetem volna közbe.
- Ugyan ne is próbálj tagadni Öcsi! – röhögőt Emmett.
- Te csak ne beszélj mi történt közöztetek, hogy ilyen hamar végeztetek? Talán valami félre siklott? Vagy mégsem éri be veled? Mh Emmett?
- De nagyon is hogy beéri velem! – morogta.
- Ahan hát akkor nem neki kéne most kiállni az erényéért?
- Kiállok én, ha akarok! – szólt Rose.
- Ahan szóval nem akartál aliasz nekem volt igazam miszerint már nem érsz be Emmett-el. Hát sajnálom pajtás. Ezt most megszívtad. – mosolyogtam feléjük.
- Mindjárt megmutatom én hogy ki szív meg mit. – ugrott volna rám.
- Ugyan tudhatnád már ennyi idő után, hogy nincs esélyed ellenem. – nevetem tovább.
- Hangyátok abba most azonnal!– hallottam meg Bella hangját.
- Ugyan szívem hisz csak játszunk, vagyis én csak játszom.
- Nem érdekel nincs bunyó megegyeztünk.
- Rendben! – fintorodtam el. – legalább is egyelőre!
- Abban biztos lehetsz testvér! Ezt én nem hagyom annyiban. – mondta Emmett is!
- Istenem! Férfiak és a ti híres büszkeségetek! – kacagott fel. – Amúgy hol van a kis vendégünk?
- Hazament!
- É még csak el sem köszönt?
- Nem volt olyan állapotban. Különben is visszajön.
- Miért milyen állapodban volt? – jött a kérdés aggodalmaskodón Esme -től.
- Az ő agyát is eldurrantotta Edward. - mondta Emmett röhögve.
- Na de kisfiam! Hisz nem szabad ilyet csinálni!
- Jah „kisfiam” jó hogy nem etted meg már csak az lett volna ennél nagyobb pofátlanság!
- Vigyáz a szádra fiatalember! – dorgálta meg most Em -et.
- Bocsi mami! De nem vagyok ember!
- Jaj, istenem! Akkor vigyáz a szádra középkorú vámpír! – segítetem be én is!
- Haha de vicces valaki! –zsötölödöt Em. – Vén vámpír!
- Hé, álljon meg a menet úgy tudtam, hogy én vagyok a vén! -Szállt be a játéba Carlisle is!
- Hát szóval az úgy volt. -próbálkozott Bella.
- Mert ha Edward a „vén” akkor én mi vagyok?
- Összeaszalódott trotty? – kérdeztem színészi könyedségel!
- Ahan hát majd meglátjuk! – bukott ki belőle is. Mire mindenki röhögő görcsöt kapott a szobába szerintem legalább negyedórán át nem is lehetett mást hallani a házból csak vidám nevetést.

Hale testvére 12.rész

Hale testvérek

12. fejezet.

Szerelem mindenütt!

Alice szemszöge:

Edward és Nessie nagyon furcsán viselkedtek az, előbb de már mindegy. Hisz elmentek. És én most itt vagyok kettesben ezzel a csodás szőke herceggel.
- Km… és hogy találkoztatok Nessie-vel? – törte meg a csendet Jasper.
- Hát tudod én az erdőben élek egy kis faházban már hosszú évek óta és épp a kedvenc tisztásomon voltam, amikor megjelent Nessie és amikor meglátott el akart szaladni, de én megkértem, hogy maradjon, mert önző módon vágytam egy kis társaságra, mert arra fele amerre lakom még az állatok is ritkán járnak, nem hogy emberek. – válaszoltam talán kicsit túl részletesen is.
- És miért laksz olyan távol az emberektől? Már ha nem baj hogy megkérdezem!
- Ez egy igen kényes téma. Szóval a családom kitagadott és elküldött ezért én mimnél messzebb menekültem az emberek szánakozó és megvető pillantása elől. Így lyukadtam most ki itt.
- Oh, igazán sajnálom! – mondta egyenes a szemembe nézve.
- Ugyan, már megszoktam. Különben sem te tehetsz róla. Én vagyok érte a felelős. – morogtam.
- Szerintem irtó nagy hibát követek el azzal, hogy egy ilyen csodást, teremtményt, mint te kizártak az életükből. És elképzelni sem tudom, hogy mi okot adtál arra, hogy ezt mégis megtegyék. Nem tűnsz olyanak mit, aki bárkinek vagy bárminek is szánt szándékkal rosszat akarna. – olyannyira elérzékenyültem ezektől a meleg szavaktól, hogy nem is tudtam mit válaszolhatnék rá. Annyira szeretem volna most megölelni vagy megcsókolni. Hisz olyan csodálatos volt, ahogy ott ült engem nézet és életem legszebb szavait intézte hozzám. A gyomrom görcsbe rándult annyira kívántam őt.

Jasper szemszöge:

Éreztem, hogy Alice elérzékenyül a szavaimra, de ami ezek után történt az egyszerűen nem tudtam felfogni. ALICE KÍVÁNT ENGEM! ALICE! KÍVÁNT! ENGEM! Ez hihetetlen biztos csak álmodok. Az nem lehet, hogy ez a csodás kis angyal kívánjon engem.
- Ali. ce. mire gondolsz most? – kérdeztem dadogva. Alig bírtam megszólalni.
- Km. hát izé rád! – pirult el. – De miért kérdezed? – hát erre most mit mondjon, hogy „ja, semmi csak tudod, vámpír vagyok és érzem, hogy kívánsz engem, mert ez a kepeségem.” Ez nem tűnik túl jó magyarázatnak.
- Áh, csak úgy kérdeztem. – mosolyodtam el. Hisz rám gondolt miközben… Istenem mégis van esélyem nála?
- És ti hogy vagytok így család? Már, mint hogy neked nincs valakid, mert mindeninek láttam a kedvesét! Vagyis majd nem. Mert Jake -ről csak mesélt Nessie. De nem láttam. – magyarázkodott. Engem meg elöntött a boldogság hogy érdeklődik, az iránt van e valakim. A vicces az, hogy 20 perce még én tanakodtam ezen.
- Igen mindenkinek van „kedvese”! – erre elszomorodott kissé. – Kivéve nekem! – mire jókorát sóhajtót. Megkönnyebbülten! Én pedig úszkáltam a rózsaszín felhőben.

Edward szemszöge:



Hallottam Jass gondolatait. „úszkálok a rózsaszín ködben” erre nem bírtam ki muszáj volt kuncognom.
- Mi az mit hallasz? – kérdezte türelmetlenül kislányom.
- Szó szerint idézem?
- Ahan!
- „ Úszkál a rózsaszín ködben”! – mosolyogtam. Mire belőle kitört a nevetés.
- Jézus! Akkor nagyon egymásba vannak zuhanva!
- Az nem kifejezés. Ha így halladunk 18-as karika kell a gondolataikhoz.
- Akkor mázli, hogy te már elmúltál 100 Apu!
- Na, igen! De viszont így nem fogom majd tolmácsolni neked.
- Azt nem mered megtenni.
- De bizony hogy megmerem.
- Jó akkor csak annyit mondj majd, hogy mit csinálnak vagy, hogy mennyre estek már egymásnak jó?
- Oké!
- Helyes most pedig megyek!
- Hova?
- Ennyi szerelemtől megéheztem. – kuncogott.
- Ahan persze. – vigyorogtam. Tiszában voltam vele hogy nem a konyhába megy és nem is vadászni. Ugyanis az éhsége nem a táplálékra vonatkozott sokkal inkább Jacob -ra.
- Edward mit csinálsz itt a falhoz kuporodva? – hallottam meg Rosalie hangját mellettem.
- Molesztálom a falat! Szerinted?
- Jó akkor másképp. – mosolyodott el. – Miért hallgatózol gondolatok után? De ami jobban érdekel kinek a gondolatai után?
- Jasper -nek a gondolata érdekelnek.
- Miért?
- Mert szerelmes!
- Kibe?
- Tudod nagyon idegesítő, hogy mindig csak kérdezel.
- Kibe? – faggatott tovább, de már megint mosolygott.
- Alice-be!
- Oh! Tényleg helyes lány, de nem korai még?
- Miért?
- Mert csak pár órája találkoztak.
- Persze mert te Emmett-tel hosszú évek alatt szeretetek egymásba. Könyörgőm hisz te csak pár perce láttad akkor még. És még a nevét sem tudtad.
- Jól van, na. – bigyeszttete le a száját.
- Nem azért mondtam Rose! – öleltem meg nővéremet.
- És amúgy hogy álnak?
- Nagyon, nagyon jó! – bológadtam.
- Az jó most megyek. Szólj, ha van valami.
- Oké persze az egész házat.
- Jah és még valami!
- Igen!
- Hagyd békén a falat! Én festetem, és nem akarom, hogy molesztáld! Nincs időm, hogy ápolgassam a lelkét a szörnyű trauma után. – nevetett
- Haha Rosye!
- Ne nevez így!
- Oké Rosyka.
- Pfh! – nyújota ki a nyelvét.
- Bocsika de nem akarlak lesmárolni. Nem kapom be a nyelved.– erre már rögtőn vissza is húzta. Mire elmosolyodtam.
- Ki nem smárolja le Rose-t? – jött Emmett dörmögős hangja.
- Én!
- És miért is kéne megcsókolnod?
- Kinyújtotta a nyelvét én meg mondtam, hogy nem kapom, be hiába dugja ki! – kuncogtam miközben Rose nagyon kedves gondolatokat idézet hozzám. „ Edward Cullen ezt még nagyon, nagyon meg fogod bánni!"
- Hát akkor kedvesem be kell érned velem. – monda Em miközben átölelte szerelmét.
- Könyörgöm nem elég nekem a nappaliban zajló nyáladzás még ti is. Légyszi menjetek szobára!
- Kérésed számomra… öh semmi. Na de mi azért megyünk! – nevetett Emmett.

Hale testvérek!

11. fejezett

Szeretnék köszönetett mondani egy barátomnak, aki nagyon sokat segített nekem ebben a fejezetben. Ő nem más mint Riniti. Köszönöm szépen azt amit értem tettél. Remélen még máskor is fogsz a segítségemre siettni.

Jah, és szeretnék minden kedves olvasót megkérni hogy legyen olyan jó és írjon megjegyzést, még akkor is ha csak annyi van benne hogy siessek a kövi fejezettel. Köszönöm!

Nessie szemszög:

Miközben én elszántan próbáltam Alice-ből kiszedni, hogy miért érdekes mikor érkezik a hercegem. Alice egyre jobban magába zárkózott így végül feladtam a küzdelmet és másra tereltem a szót.
- Na és te hogy állsz a pasi ügyekkel? – kérdeztem mosolyogva- fogadom, hogy egy csomóan csorgatják a nyálukat utánad! – nevettem fel. Mire Alice elpirult és a fejét rázta.
- Nem dehogy! Nincs senkim. És senkinek nem csorog a nyála utánam! – mondta határozottan és komoran. Nagyon meglepő volt tőle ez a komor mogorvaság hisz Ő mindig vidám és mosolygós volt, idáig.

Jasper szemszög:
Alice! Istenem milyen gyönyörű név pont olyan, mint ő. Ő is annyira gyönyörű főleg a mosolya. Hé, de miket gondol ő itt. Hisz biztosan foglalt egy ilyen gyönyörű angyal. De ha esetleg mégis szabad lenne, akkor se lenne esélyem nála. Hisz én egy szörnyeteg vagyok. Szívtelen és lélektelen, ahogy Edward mondta régebben csak utána neki jött Bella. Vajon nekem is van egy Bellám valahol, vagy esetleg talán pont Alice az. Bárcsak ő lenne, annyira szeretném megérinteni, de persze nem lehet. Alice nekem senkim, így nincs jogom, hogy esetleg megérintsem, vagy esetleg megcsókoljam. Á de nem gondolhatok ilyeneket. Miért kínzom magam ilyenekkel? Eddig úgy tudtam nincsenek mazochista hajlamaim. Erre valaki felmordult. Oldalra fordítottam a fejem és Edwardot pillantottam meg. Ő volt az, aki az előbb morgott. Ja, hát persze hallja mit gondolok… Szívás…
- a tuti…- morogta
- Hidd el nekem sem jobb a közeledbe!
- Nem vagyok mazochista!
- Már nem. De az voltál.
- Ezt inkább hagyjuk.
- Te hoztad fel! – nevettem fel keserűen. Annyi negatív érzelem áradt belőle, hogyha akartam sem tudtam volna boldogan mosolyogni.
- Miért nem beszélsz vele?
- Mégis kivel? És Egyáltalán miről?- kérdeztem értetlenkedve.
- Hát Alice –szel. Már órák óta azt hallgatom, hogy milyen szép… blabla
- Nincs miről beszélgetnem vele - mormogtam.
- Tudod, hogy van. Kár hogy nem tudod a saját érzelmeidet analizálni.
- Nagyon is tudom, hogy milyen érzelmeim vannak!- ugrottam fel
- Ugyan már bele vagy esve valld csak be!
- És ha igen akkor mi van? Nem változtat semmin! – Edward már nyitotta is a száját, hogy válaszoljon ám ekkor megjelent Alice és Nessie a lépcsőn. Ha megmersz mukkanni neked, esem! Üzentem gondolatban. Erre bólintott és elhelyezkedett a fotelben. Nagyszerű szóval maradni fog.
- Sziasztok, fiúk! Mit csináltok? – kérdezte Nessie
Neki mindig jobban ment, hogy beszélgetés közben ne szólja el magát Edward rendszerint szólította „KICSIMNEK”.
- Élvezzük egymás társaságát! – morogtam miközben és is leültem oda ahol az előbb ültem.

Edward szemszöge:

Nem értem, hogy Jass miért vallja be Alice-nek, hogy kedveli vagy csak annyit, hogy kedveli és beszélgessen vele, keresse a társaságát. De ő persze nem! Miért is?
Mondjuk, azt nem tudom, hogy a lány mit érez, de most ki fogom deríteni. Itt maradok, amíg meg nem tudom, hogy mi a helyzet nála, mit gondol Jasper -ről?
- Apa beszéltél Jass. Igaz? – kérdezte Nessie gondolatban. Lassan alig észrevehetően bólintottam.
- Szerintem szép pár lennének. Úgy szeretném, hogy Jasper boldog legyen. Na meg hát nem bánnám, ha Alice lenne a sógornőm. – mondta lányom gondolatban. Mindig is jól ment neki már a kezdetektől fogva. De erre a mondatra legalább elmosolyodtam. Miután ők is helyet foglaltam a kanapén, ami pont szembe volt a milyenkel. Na és ki hitte volna, de nem Alice volt előttem. Kislányom gyorsan leült elém így szegény lánynak nem volt más választás muszáj volt a bátyám elé ülnie. Bár szerintem nem is volt ez annyira ellenére. Vagy csak az elfogultság beszél belőlem?
Alice gondolatai fejbe vágtak, mint a reggeli gyors vonat.
- Olyan jól néz ki! Mint egy igazi harcos. Izmos és biztos nagyon erős. S ez a kócos szőke haj annyira SEXY! – erre nem tudtam ellene mit tenni muszáj volt felé fordulnom, a szemeim nagyra nyíltak. Szegényke amint találózott a tekintetünk elpirult és elkapta a tekintetét.
- Jaj, ez olyan ciki! Mintha hallotta volna, hogy miket gondoltam a testvéréről, még szerencse hogy ez lehetetlen. Ügye? Ügye lehetetlen! – erre megont elmosolyodtam Nessie erről a kis arcjátékról egyből levette a lényeget. Az arcán hatalmas mosoly terült el.
- Szóval Alice-nek is bejön? – kérdezte gondolatban, de még így is kihallatszót a kuncogása. Mindenről elfelejtkezve egy határozottatan bólintottam. Mire édes és boldog hangon felkacagott.
- Km… Szóval lányok mit csináltatok odafent? – kérdezte Jass.
- Edward ez nem fair szegény Alice-el szemben. Ne használd a képességed! –parancsolt még rám, de már gondolatban.
- Én teljesen ártatlan vagyok! Még bele sem fogtam, de már ordított is a fejembe. Szóval nem én tehetek róla! – emeltem fel megadásra a kezem. Persze leesett, hogy most megint nagy baromságot csináltam.
- Ja, bocs! Csak még mindig egy elvesztet fogadás miatt zsörtölődik.
- Jah, értem. – mosolyodott el. – Amúgy csak beszélgettünk. – fordult vissza Jasper -hez. – és ti mit csináltatok?
- Semmit. Csak beszélgetni próbáltam, de nem igazán sikerült. – válaszoltam, majd jelentőség teljesen Nessie - re néztem. – Erről jut eszembe, Nessie velem jönnél? Szeretnék neked mutatni valamit!
- Ja, persze! – szólt mosolyogva – ti addig maradjatok nyugodtan. Ismerkedjetek össze. – s ezzel karon ragadva el is siettem vele.

Hale testvére 10.rész

Ezt a fejezetet eleinte egy másik embernek akartam ajánlani. De sajna közben nagyon roszra fordultak a dolgok kettőnk között. Szóval így végül még is csak és kizárólag nektek az olvasóimnak ajánlom! Puszi!

10. fejezet.

Faggatózás!

Nessie szemszöge:

Apa megérezte, hogy közeledem. Pedig igyekeztem elzárkózni, de a jelek szerint annyira ideges vagyok, hogy elárultam magam. Szar ügy nagy, ja! Még mindig nem tudom, hogy milyen magyarázattal fogok előrukoni nekik. Pedig egész úton e törtem azt, az, aranyos kis buksimat, de semmi jó nem jutott az eszembe. Mert valami olyan mesét akartam előadni, amiben senki nem tűnik hibásnak. De csak olyan volt, amiben vagy Em lesz egy nagy tuskó, vagy Jass egy nem törődöm köcsög, vagy én egy hisztis picsa. Egyik változat sem nyerte el a tetszésemet. De már nincs, mit tenni itt vagyok readásul még Alice-t is ide rángattam erre a cseppet sem barátságos beszélgetésre úgy, hogy szegénykém még azt sem tudja, hogy vámpírok vagyunk. Kezdtem úgy érezni, hogy irtó nagy baromság volt őt most ide hozni.
De hát késő bánat már nem tehetek semmi.
- Alice! – kezdtem neki még is.
- Igen?
- Öm… ügye tisztában vagy vele hogy ez most irtó kellemetlen lesz?
- Az hiszem, hogy igen.
- Szóval kérlek, ne erről a benyomásról ítélj meg minket! Oké?
- Persze nyugi! Mert a végén még légszomjad lesz, ha így kapkodod a levegőt. – és tényleg ha ember lennék már rég elájultam volna olyan iramban szedtem a levegőt. Eddig pedig fel sem tűnt.
- Rendben! – mosolyogtam erőtlenül, de most csak ennyire voltam képes.
- Na, akkor csapjunk a lovak közé. – s már el is indult az ajtó felé. De én még nem voltam kész. Nem tudom, hogy miért voltam így megijedve. Igen. Megijedtem! Na de mitől? Ez itt a húszmillió dolláros kérdés?

Alice még épp csak hogy bekopogott, amikor már nyílt is az ajtó. Láttam rajta hogy egy pillanatig kiül az arcára az értetlenség. De aztán már csak az a bizonyos barátságos mosoly maradt.
Nem nagy meglepetésre Apa nyitott ajtót. S rögtön Alice-t, mint ha észre sem venné megölelt olyan hosszan, hogy azt hittem nem is fog elengedni.
- Jaj, Kicsim úgy aggódtam érted! Jól vagy? Semmi bajod? És hol voltál eddig? – zúdította rám a sok kérdést egy szere.
- Öhm… Edward ő itt Alice! – mutattam be. S csak most eset le hogy milyen furcsán hathatott Alice-nek a „Kicsim” jelző, ahogy az arcára néztem. Hisz végül is mi csak testvérek vagyunk. Éreztem, hogy apának is rögtön leeset mekkora baromságot csinált. De aztán Alice arcán megint szétterült a mosoly és már mi is mosolyogtunk egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében. Na de miben fogadjunk, hogy majd egyszer, amikor csak „mi ketten leszünk” rá fog kérdezni erre a „kicsim” dologra.
- Oh! Szia, Alice én Edward vagyok Edward Cullen. Bocsánat csak nem figyeltem annyira megörültem, hogy Nessie végre haza jött. – hadarta gyorsan Apa.
- Semmi baj! Megértem! – mosolygott kedvesen Alice.
- Szerintem jobb lesz, ha bemegyünk! – ajánlkoztam. Bár én inkább pont az ellenkezőjét gondoltam. Na de kit is érdekel, hogy mit gondolok most persze csak rajtam kívül.
Mind a ketten bolittotak majd Apa vezetésével bementünk. Odabent természetesen az egész család várt. Mibe hogy egész nap itt voltak. Miért van az, hogy amikor ilyen tutti tippjeim vannak, sosincs mellettem egy bukméker?

Miután mindenki illedelmesen bemutatkozott. Alice és Esme elmentek a konyhába úgymond kaját csinálni. Én nem bántam a dolgot, legalább Alice nem lesz itt, amikor mindenki nekem esik, és ez nagyban megkönnyíti majd a magyarázkodást. Plusz őszintén szólva így gyalog elég hosszú volt az út és elégé ki is idegeltem magam ahhoz, hogy tök éhes legyek. És tuti biztos, hogy Esme sok kaját fog csinálni így jól fogok lakni az biztos. Csak addig maradjak életben. Mert még mindig rám vár a kihallgatás. Jajjaj. Valaki nem akar engem kimenteni innen gyorsan? Légyszi!

- Szóval hol voltál? És egyáltalán miért mentél el? – kérdezte rögtön apa, ahogy mindenki leült a nappali valamelyik részébe.
- Csak elmentem egy kicsit az erdőbe aztán ott találkoztam Alice-el. És nála voltam ez idáig. – na, ez legalább teljes mértékben igaz. Az a jó hogy apa mostanában már nem tud a gondolataimban olvasni, mert sikerült rájönnöm, hogy zárhatom ki. Így nem hallgatja ki a gondolataim. Nem is kell mondanom néha nagyon ki is akad e miatt. HAHAHA.
- Oké! De mégis miért mentél el? – na, ez már anya volt.
- Csak mert! – válaszoltam. Igen visszapofázásban mindig is penge voltam.
- Ez nem válasz! – förmedt rám Apa. Mindig utálja, ha nem válaszolok rendese. Igen rajta meglátszik, hogy nem mostani a neveltetése. Pff.
- Csak egyszerűen el kellet mennem. Nem bírtam a feszültséget.
- Aha és ezért nem szólal meg sem Emmett sem Jasper mióta elmentél. – csak bámultam az említettekre. Komolyan nem szólaltak meg az óta, nem mondták meg hogy mit mondott nekem Em, amiért elrohantam. Csak ámultam és bámultam. Nem akarta felfogni az agyam, amit hallottam. Pedig cserkészbecsszó hogy nagyon igyekeztem.
- Azt én honnan a bús bánatból tudjam, hogy mi a jó francért kukultak meg! – ha nem tudsz, semmi értelmeset mondani kezdj el dühöngeni, Nessie lecke 1. fejezet.
- Héhéhé! Nyugi! Nincs semmi baj!
- Én marha nyugodt vagyok. Nem kell nyugtatni.
- Aha, látszik! – nevetett Emmett. Erre kapott egy olyan szúrós pillantást, amitől rögtön lefagyott a mosoly az arcáról.
- Nem azért mondtam! – tetet fel a kezét gyorsan.
- Ja, én meg a húsvéti nyuszi vagyok mellékállásban. – most bezzeg mindenki dőlni kezdett a nevetéstől. De legalább már nem volt olyan feszült a hangulat. És még rám mondják, hogy hangulatromboló vagyok.
- Ez jó volt! Honnan szedted? – kérdi Em. Őt mindig is érdekelték a frappáns beszólásaim.
- A mikulás zsákjából! Szerinted?
- Ne kérlek, hagyd abba. – röhögött tovább a társaság.
- Ha így fogytatjátok röhögő görcsöt fogtok kapni. – jegyeztem meg Kb 2 perc cseppet sem csöndes nevetés után.
- Kaphat egy vámpír röhögő görcsöt? – kérdezte Emmett.
- Titeket elnézve simán! – vágtam rá azon nyomban.
- Ja, elég valószínű! – csatlakozott Anya is.
- Kész a kaja! – halottam meg Esme hangját. Szépen mindenki elkomolyodott, már ha ez a megfelelő szó arra, ahogy próbáltak feltápászkodni és elindulni az ebédlő felé.
- Mit csináltatok? – kérdeztem beleszagolva az illat felhőbe.
- Hát ilyen hamar csak sült krumplit és hozzá ilyen mirelit vacakot. – mosolygott Alice. Mindig azt mondja, hogy „mirelit vacak „de azért nála is van jó pár zacskó. Szerinte is finom meg legalább gyorsan kész van. Szerintem ez a legnagyobb előnye.
- Azt nagyon szeretem. – válaszoltam hát.
- Tudom! Észrevettem.
- Hát remélem, hogy nem haragszotok, de mi nem eszünk. Mert nem rég ebédeltünk. – válaszolta Carlisle.
- Oh, tényleg. Hát akkor nekünk kell megennünk.
- Szerintem nem lesz probléma. – mosolyogtam és is. Mert tényleg eléggé éhes voltam már főleg hogy a kedvencemet csinálták.
- Akkor esetek neki! – s mi szófogadó kislány módjára leültünk és ettünk. Ahogy megjósoltam mind el is fogyott.
Miután végeztünk. Úgy voltam vele oké hogy most tök elnézőek meg minden de lehet hogy ezt is olyan három napos (jelen esetben 3 órás csoda) és mindjárt elkezdenek hőzöngeni mekkora egy faszfej vagyok. Lehet hogy már rég meg is tették volna ha nincs itt Alice. És én még hülyeségnek tartotam őt elhozni. Megkkora barom is vagyok! Minden esetre én fogtam Alice-t és sűrű elnézések meg boccsik között felcipeltem a szobámban. Csak arra nem gondoltam hogy így meg Alice támad le. Miért van az hogy sosincs jó megoldás. De ha mégis hát baszodjon meg, mert, hogy hozzám még soha nem jött el az tutti.
- Szóval mivolt ez a „Kicsim”-ezés közted és Edward között? – kérdezte. Hát nem meg mondtam, hogy rá fog kérdezni? Jaj, miért kell nekem mindig mindent ilyen jól tudnom?
- Semmi.
- Aha, persze. Azért nem vagyok ilyen naiv. – hát igen egy párszor már mondtam neki, hogy az, de csak nem akarta elhinni és erre tessék, végre elismeri, és egyből ellenem használja. Na, igen ez a hála a jó tettekért.
- Örülök, hogy elismered végre hogy naiv vagy. – adtam a közönyöst.
- Azt hittem barátnők vagyunk.
- Mert azok is vagyunk.
- Akkor meg miért nem ismered el, és mondod el, hogy van köztetek valami?
- Már, mint úgy értve van köztünk valami? – néztem rá nagy szemekkel.
- Naná hogy úgy értve!
- Fúj, nem! Dehogy is! Jézusom hogy képzeld?- oké elismerem ez azért kicsit túlzás volt. De akkor is, hogy gondolhatja, hogy Apával… Ááá nem még a gondolatát sem bírom. De nem mondhatom meg neki hogy te istenverte hisz ő az Apám! De akkor hogy a jó büdösbe magyarázzam el neki, hogy mi a tényállás? Na, ez az ötezer dolláros kérdés.
- Hét oké fogtam. Nem vagytok együtt, de akkor magyarázd meg ezt a „kicsim” dolgot.
- Csak jó köztünk a testvéri kapcsolat. És nagyon aggódott értem. – vontam meg a vállam. Remélem, a többiek élvezik a műsort! Fogadok Emmett-et úgy kell lefogni, hogy ne, jöjjön fel.
- Aham persze.
- Hát akkor ne hidd el, nem érdekel! Különben is Edwardnak ott van Bella. Nekem meg… - haraptam el a mondtat végét és elterültem az ágyamon. Csak bámultam a plafont miközben Jake arcár idéztem fel magam előtt. Jaj de hiányzik jött a felismerés és már szúródott és a mellkasom a gyomrom görcsbe rándul.
- Neked van pasid el nem is szóltál róla? – láttam meg Alice-t a fejem felet. Nem is vettem észre hogy feljött az ágyra.
- Igen!
- Hogy hívják? És hol van? És mennyire szereted? Ő mennyre szeret téged? Mesélj el mindent! Kérlek! – nézet rám imádott kiskutya szemeivel. Erre önkéntelenül is elmosolyodtam.
- Jake -nek hívják. Még Forks-ban van. Nagyon szeretem őt. Tudtomal ő is engem, mert hát…
- Hát mi? – kíváncsiskodott.
- Mi jegyben járunk. – az arcán akkora döbenetet lehetet látni mindha azt mondtam volna, hogy a nap holnap nem fog felkelni.
- Aszta! Ez tök jó! Gratulálok! – mosolygott megint.
- Köszi! – pirultam el egy kicsit. Szinte soha nem pirulok kivéve, hogyha az én hercegemről van szó. Akkor egy merő pipacs vagyok.
- Jaj, ez annyira édes. – nevetet
- Szerintem nem! – durciztam. Lehet, hogy nem kellet volna ezen durciznom de ha én egyszer ducizni akarok, akkor fogok és kész! Nincs mese se regény!
- Oké akkor nem édes! – tette fel a kezét. – De miért van Forks-ban szerintem elég nagy ez a ház, hogy ő is elférjen? Vagy valami baj van azért nem jött?
- Jaj, nem nincs semmi baj. Csak neki még kell egy kis idő, hogy mindent le tudjon rendezni és csak aztán jön. – nyugtattam meg. Bár azt nem egészen tudom, hogy pontosan kit? Magamat vagy Őt? Rák tudja a lényeg hogy én nem. És ez mocskusúl kiveri nálam a biztosítékot.
- És az mikor lesz?
- Nem tudjuk biztosan.
- De Kb?
- Úgy egy, két hét.
- Szóval akkor még ebben a hónapban ide jön. Ha minden jól megy?
- Igen! De miért fontos ez? – kérdeztem? És közben nem túl barátságosan méregettem. No, nem azért mert attól féltem, hogy el akarja venni tőlem attól nem féltem csak valami gyanúsan csajszis dolog van készülőben. És tudni illik én mindig is rühelltem a csajszis dolgokat. Oké a sminkig eljutok, de hogy nekem manikűröshöz meg kozmetikushoz meg ilyenekhez keljen menni. Na, nem! És a csajmatek meg a csajlogika sem volt nálam nyerő.
- Miben mesterkedsz? – adtam hangot a gyanúmnak igen csak „nyuszika a reflektorban” hangon.

Hale testvére 9.rész

Végre haza térni!

Nessie szemszöge:

Az ajtó kinyílt. S Alice jelent meg a küszöbön.
- Jézusom Orion! Azonnal gyere ide. – s az állat engedelmesen lemászott az ágyról és elindult az ajtó irányában. De Alice nem várta meg, elindult felém.
- Jaj, istenem Nessie úgy sajnálom. Teljesen elfeledkeztem arról, hogy esetleg megtámad. Remélem nem esett bajod. Kérlek, bocsáss meg! Nem akart rosszat csak idegen vagy neki. De amúgy nagyon aranyos. – hát igen nekem nem ez volt az első véleményem a kutyáról, ha egyáltalán lehet egy póni nagyságú farkasszerűséget kutyának nevezni. Még hogy én cinikus? Dehogy!
- Nem, nem esett semmi bajom csak megijedtem. – vallottam be végül. De legalább már nem vagyok sokkos állapotban. Kitisztult a fejem. De hála a sok visításnak a torkom veszettül fáj. Hm „veszettül” ironikus mi?
- Jah el is felejtettem. Szóval ő itt Orion! – mutatott a kutyára. – Orion ő Nessie a vendégünk viselkedj vele rendesen. – szólt oda Orionhoz.
- Igazán szép neve van. Milyen fajta? Hatalmas az biztos. – próbáltam én is menteni a helyzetet. Ha nem tudod, hogy mit csinálj légy udvarias. Abból baj nem lehet.
- Hát, ő egy Alaszkai Malamut. És igen valóban hatalmas, de közben olyan aranyos is. Egy igazi társ, mert tudod nekem nincs senkim rajta kívül.
- Alice nem haragszol, de szeretnék felöltözni! – szólaltam meg néhány perc hallgatás után.
- Igen persze, nyugodtan öltözz, fel a szekrényben találsz ruhát, szerintem jók lesznek rád. – s még mielőtt megköszönhettem volna Orionnal együtt távoztak. S valóban a szekrényben lévő ruhák szinte pont jók voltak. Így végül egy fekte koptatott farmer egy fekete póló, fekete melegítő felső és fekete sport zokni mellet döntöttem. Szeretek feketében lenni. Nem tudom miért mindig is ilyen volt az ízlésem. S most hogy itt is volt választék úgy öltöztem, ahogy szoktam. Megnéztem magam a tükörben, siralmasan néztem ki alig 6 órát aludtam, mint utólag kiderült. Így odakint még csak most pirkadt, nem is csoda hajnali 4 volt. De ez nem is számított, általában ha nem alszom, se nézek ki ilyen szarul. De most a hajam egy merő gubanc, a szemeim, mint két fekete lyuk az arcom felső részén, alatta a szemeim beesettek és karimásak voltak. Nyúzott volt a képem. Plusz erről eszembe jutott, hogy ma hétfő van, ma lenne az első tanítási napom és én nem vagyok otthon. Nagyon hiányoztak a többiek. Biztos nagyon mérgesek rám, amiért eljöttem. De nem tehettem mást, már nem bírtam ott maradni. Vajon elmondták Jake -nek hogy elszöktem? Ha nem akkor is biztos nagyon aggódik, hogy nem veszem fel a telefont, de sajna el kellet hajítanom az erdőben menekülés közben. Jaj Jake úgy hiányzol! De nem volt időm tovább filózgatni le kellet mennem a konyhába reggelizni, ahogy Alice kiadta a parancsot. De tényleg mit is keresek én egy idegen lány házában? Ahelyett hogy otthon lennék és épp Rosalie -val választgatnám a ruhámat a nagy belépőre? Hjaj, Én szánalmas bolond miért jöttem el?

- Jó reggelt! Csinos vagy! – köszöntött Alice amint leértem a konyhába.

- Jó reggelt neked is! – mosolyogtam vissza én is. Nagyon bennem volt, hogy hozzá teszem, hogy szerintem - irtó szarul nézek, ki - de inkább nem mondtam. És még nekem mondják, hogy nem tudok uralkodni magamon!

- Kérsz palacsintát, mindjárt kész?

- Igen! – válaszoltam. – Nagyon finom az illata. –jegyeztem meg és tényleg jó volt egyből éhes is lettem, pedig amikor fent fogat mostam még a hányinger kerülgetett.

- Mit kérsz hozzá inni? Van kávé, narancslé, tej, tea vagy víz.

- Kávét kérnék!

- És hogy iszod? Feketén, tejjel, cukorral?

- Kis tejjel, két kanál cukorral.

- Rendben, máris adom. – s tényleg pillanatokon belül már a pulton volt a kávém. Felültem a székre és belekortyoltam. Isteni finom volt és meleg. Pont erre volt szükségem. Alice konyhája halványsárga volt nagyon illet a barna étkezőhöz, amit még tegnap csodálhattam meg. A konyhaszekrény fából volt és csak le volt lakkozva. Középen konyhasziget állt kicsi bárszékek voltak előtte. Az egyiken ültem én. Távolabb tőlem volt egy kis körbeüvegezett rész ahol mindenhol ablakok voltak a közepén egy reggeliző asztal állt körülötte négy szék. Nagyon modern konyha volt. Egyáltalán nem olyan volt, mint egy faház konyhája. Sokkal jobban beillet volna egy „New York legszebb konyhája” díj győztesének. Miközben ezen filóztam Alice végzet a reggelivel és már elém is rakta a tányért rajta egy jókora adag palacsintával. Ő is leült a kistányérkájával a mellettem lévő székre. És jóízűen elkezdett enni. Így nem maradt más fogtam a villát, amit kaptam, és én is elkezdtem enni…
Amikor befejeztük a reggelit elmentünk sétálni én pedig elmeséltem neki, hogy nem rég költöztünk ide, és hogy összevesztem a testvéremmel és ezért eljöttem lenyugodni otthonról. Kicsit meglepődött rajta, de nem szólt semmi olyat, hogy - még is hogy képzeled, hogy csak úgy eljössz otthonról - és egyéb baromságok csak figyelmesen hallgatott.
- És mikor fogsz haza menni?
- Nem tudom öszintén szólva…- nem bírtam befejezni a mondatot.
- Mi?
- Öszintén már nagyon hiányoznak, és olyan hülyén érzem magam hogy eljöttem. És, és tudom, hogy most biztos nagyon haragszanak rám. És ahogy a testvéreimet ismerem, most mind magukat hibáztatják. – majd nem azt mondtam, hogy anya és apa, de időben észbe kaptam és nem lepleztem le őket. Az emberek „kicsit” furcsának gondolnák, hogy egy 17 és 18 éves kamasznak hogy lehet egy úgy szint 17 éves gyereke. Így aztán maradt a „testvér” megnevezés.
- Hát akkor meg mire vársz, menj haza és mond el, mennyire sajnálod, hidd el meg fognak bocsátani. – mondta mosolyogva.
- De nem akarlak egyedül hagyni! – nyögtem ki egy percnyi hallgatás után. Ahogy Alice arcára néztem meglepődöttséget láttam rajta.
- Te. te most komolyan azért nem mentél és nem mész még mindig haza, mert nem akarsz egyedül hagyni? – na, jó ez így tényleg elég idiótán hangzott. De akkor is így volt.
- Igen.
- Akkor meg menj.
- Mi? – néztem fel értetlenül.
- Miattam ne maradj, jó ideje élek egyedül már megszoktam. Neked viszont szükséged van a családodra, a közelségükre. Látszik rajtad, hogy nagyon hiányoznak neked.
- De én nem akarom, hogy egyedül maradj. Meg amúgy is nagyon megkedveltelek.
- Attól még hogy haza mész én itt maradok, és bármikor eljöhetsz meglátogatni. – mosolyodott el ismét. S ekkor kigyulladt a kis lámpa a fejem fölött.
- Alice gyere velem te is, persze csak látogatóba. Gyere el és ismerd meg a családom.
- Én igazán nem szeretnék zavarni.
- Nem zavarsz, kérlek, gyere el.
- Hát jó legyen, de ha nem kedvelnek, én elmegyek, nem fogok idétlenkedni.
- Ugyan már nincs olyan lény e földön, aki nem olvadna a zoknijába a mosolyodtól.
- Ugyan ne mondj butaságot. – jött zavarba, sőt még el is pirult annyira aranyos és kislányos volt, hogy nem bírtam ki hogy meg ne öleljem.

Fél óra múlva már indulásra készen álltunk a nappaliban.
- Rendben akkor induljunk. – Alice bezárta az ajtót. És elindultunk. Körülbelül másfél óra múlva értünk a házhoz már messziről látszott a fehér fala.

Edward szemszöge:

Mióta haza értem csak annyi történt, hogy Jasper is haza jött a reptérről. De amúgy mindenki ül a nappaliban és egymást bámuljuk. Néha elkapok pár gondolatot. Bellát az ölemben ringattam. Mellettünk egy fotelben Jasper. Rose és Emmett egymás mellet. Emmett epekedve figyelte Rose-t, de ő oldalra fordította a fejét, hogy még csak véletlenül se lássa. Carlisle bement dolgozni. Esme pedig elment a suliba hogy szóljon nem fogunk ma bemenni. Még mindig nem értem, hogy miért nem jött még haza Nessie. Már máskor is volt, hogy elment, de most már egy napja nem jött haza máskor órák múlva haza jött és soha nem próbált meg így lerázni, mint most. Emmett-en, Jasper-en és Nessie -n kívül senki nem tudja, hogy mi történt. Emmett nem hajlandó elmondani, ahogy Jasper sem és most mind a kettejük nagyon vigyáz, hogy még csak véletlenül se gondoljon rá, eddig soha nem tudták így elrejteni a gondolataikat. Renesmee pedig elment s nem tudjuk hová és meddig. Bárcsak tudnám, hogy jól van e?! Megőrülök ettől a bizonytalanságtól…
Órák múlva még mindig így ültünk, de most valami megváltozott valami közeledett, éreztem. És igen hallom a gondolatait. Nessie erre jön. Erre már felültem a szám önkéntelenül is mosolyra húzódott. A többiek értetlenül néztek rám.
- Itt van, hallom! –fakadtam ki. Erre mindenki felpattant és az ajtóhoz rohantunk.

Segítség

Sziasztok!

Megint a segítségeteket szeretném kérni.
Nagyon jó lenne ha lenne valaki aki válalna fordítást.
Angolról magyara írásban.
Mert van egy szövegem és szeretném lefordíttatni.
Ha valaki érdekel akkor kérem szóljon erre az e-mail címre rosalye36@gmail.hu
És irtó hálás lenék neki vagy esetleg nekik ha többen válalják.
Kérlek szépen titteket segítsetek rajtam nem leszek hálátlan.
Puszi

Hale testvére 8.rész

Az álom!

Nessie szemszöge:


Alice háza egy tisztáson állt. Pont olyan, volt, mint azokban a romantikus vadregényes filmekben. Kicsi volt és fából építették, nem volt kerítése, a terület határa beleveszet az erdőbe, ami körül vette. Ha nem fából lett volna talán még hasonlított volna Charlie nagypapa házára. Az is így veszett el a dús növényzetben. A ház előtt kicsi virágos kertet láttam, gondosan meg volt művelve, látszott rajta hogy sokat törődnek vele. Nem sok növény volt köztük, amit felismertem volna még nem nagyon tanultam biológiát. De a muskátlit, a szegfűt és a rózsát megismertem. De nem csak a kertben voltak növények a ház oldalán borostyán futott fel, azt nem tudtam megítélni, hogy szándékosan van ez így vagy csak a természet elburjánzásának egy terméke volt e. De mindegy is volt jól nézet ki, illet ide és kész. A ház egyébként kétszintes volt apró ablakokkal. Miután bementünk teljesen el ált a szavam. Alice-nek igencsak kifinomult érzéke volt a berendezésekhez minden passzolt mindenhez miközben semmi nem passzolt semmihez. Minden bútor szép volt külön és egybe soha el nem mertem volna képzelni és mégis annyira illetek egymáshoz, mint két puzzle darabka. A nappali vajsárga volt és minden meg volt benne, amire csak szükség lehetett egy nappaliban.
Ezután az étkező következet barna egy nagyon szép árnyalatával volt kifestve. Antiknak és mégis újnak tűnő fa asztal állt a közepén. Körülötte székek voltak tökéletesen illettek az asztalhoz látszott, hogy ugyan az faragta ki őket.
- Foglalj helyet! Kérsz valamit enni vagy inni? – kérdezte Alice. Na, most tiszta szerencse hogy csak félig vagyok vámpír, mert valószínű „kicsit” furcsa volna, ha azt mondanám persze nincs egy kis medve vagy szarvas véred? Haha!
- Igen, ha nem baj kérnék egy kis vizet. – mosolyogtam vissza kedvesen.
- Persze máris hozom. Érezd magad otthon.
- Köszönöm! – s ezzel leültem az egyik székre. Jobban körülnéztem a szobában. A falakon sok festmény volt mind nagyon szép. Valószínűleg kicsit jobban el is méláztam, mint kellet volna, mert már csak arra eszméltem, hogy Alice lengeti előttem a kezét.
- Hahó, idegen! Van otthon valaki? Alice hívja Nessie-t! Nessie jelendkezz!
- Óh! – tértem magamhoz. - Bocs kicsit elmélyedtem a gondolataimba. Remélem nem maradtam le se miről.
- Semmi baj. Nem maradtál le se miről. Különben is neked kell mesélned nem nekem. – emlékeztetett.
- Jaj, igen. Persze kicsit fáradt vagyok, azt hiszem. – s kivételesen így is gondoltam, mert tényleg elég szarul éreztem magam. Kb annyira, mint egy nagy rakás szar. De a víz, amit hozott ott volt előttem belekortyoltam és nagyon jól eset így hirtelen felindulásból meg ittam a többit is. Tényleg szomjas voltam emberi értelemben és még csak észre sem vettem eddig.
- Gondoltam. – mosolyodott el ismét. – Gyere, menjünk, fel megmutatom a szobádat. Aztán pihenj le. Majd mesélsz holnap.
- Rendben. – ezzel felmentünk a lépcsőn. Nem is volt olyan nagyon kicsi a ház, mint ahogy azt én elsőre gondoltam. A szoba, amit kaptam nagyon tágas volt még külön fürdőszoba is tartozott hozzá. Oké elismerem nem volt egy nagyon nagy és extravagáns fürdő, de sokkal jobb volt a semminél. Volt benne egy zuhanyzó egy WC és egy mosdó plusz szekrény és tükör. Gyorsan letusoltam és megtörölköztem. Szerencsére Alice gondolt előre és kikészített az ágyra egy pizsomát míg én a fürdőben voltam. Miután felvettem a piszit. Bebújtam a takaró alá és már szinte aludtam is. Nagyon furcsa álmom volt. Otthon voltam és mindenki az egész családom ott volt és körül vett és nagyon boldogok voltunk. Ez nem is volt olyan nagyon különös, hiszen mindig is jól éreztem a közelükben magam, de most Jasper is hatalmas mosollyal fogadott. És Jass mellett volt két kisbaba is az én kisbabáim. De nem hogy lehetne nekem kisbabám? Nem értetem az egészet nagyon furcsa volt és a családtagjaim egyre csak jöttek és jöttek közben a csöppségeket is egyre közelebb nyomták hozzám. A kicsit felsírtak a szeretteim már nem mosolyogtak, sőt egyenes vicsorogtak rám. Ezt nem értetem vicsorogni és morogni ezt ők nem szokták csinálni. És akkor rájöttem, hogy ez nem az álomban van, hanem a valóságban. De várjunk, csak miért vicsorogna rám valaki az életben? Ekkor végre felébredtem, de amikor kinyitottam a szemem nem azt láttam, amit szeretem volna. Egy hatalmas legalább is közelről igencsak nagy kutya morgott a képembe. Ilyedtemben olyat tettem, amit ritkán szoktam sikítozni kezdtem szinte hisztiriás rohamot kaptam, ahogy ott visítottam az alatt a hatalmas állat alatt.

Hale testvére 7.rész

Menekülés a család elől. 3. rész


A gyönyörű lány, aki a rét közepén állt most felém jött. Egyre csak jött és jött semmi félelem nem látszot rajta. Csak az a nagy boldog, és vidám mosoly, ami igazán csak az ember szívéből jöhet. Olyan, amit csak a kisgyerekek tudnak, mert valahogy ahogy felnövünk, eladjuk ezt a szívből, tiszta szívből jövő mosolyt. Már csak pár méter választott el minket. A döbbenettől mozdulni sem tudtam. De tudtam a lelkem legmélyén, hogy el kellene mennem minél messzebb minél gyorsabban. De a lábaim gyökeret vertek a talajban a szememet pedig rabul ejtette a lány meseszép, tündéri arca.
- Szia! A nevem Alice! – kacagott fel vidám csengő hangon.
- Az enyém… ő szóval az én nevem… Nessie. – nyögtem ki végül.
- Szia Nessie! Mit keresel itt? Már ne vedd sértésnek. Csak egyszerűen erre a madár se nagyon jár. Régen volt, amikor valaki is erre mászkált.
- Nem’ tom. – ez csak úgy ki csúszott nem tudom, hogy de olyan érzés volt mintha megbabonázott volna a tekintetével vagy is nem is a tekintetével inkább az egész arcával, testével és az egész lényével elkápráztatott még a gondolataim is zavarosak lettek. Nem tudtam mást csinálni csak állni és bámulni. De lassan, csiga, lassan de derengeni kezdet, hogy elkénne mennem innen minél gyorsabban. És örömmel tudatosult bennem hogy a lábaim ismét az enyémek és tudom őket mozgatni a tekintetemet is el tudtam már kapni a lány arcáról, sőt még a gondolataim is a helyükön voltak. Nem tudom, hogy mi történt velem az, előbb de hál istenek már elmúlt. Így fogtam magam és már indultam is hogy elhúzzom innen a csíkot mikor hirtelen a lány, vagyis Alice megragadta a karom. Nem erősen, nem kelemetlenül egyszerűen csak megfogta.
- Miért akarsz elmenni?- kérdezte már bátortalanul, de félelemnek továbbra sem volt semmi nyoma. – Kérlek, nem menj el! Olyan régen nem beszéltem már senkivel. – mondta kis habozás után. De olyan szomorúan mondta ezt a pár szót. Végül nem tudom, hogy a kérlek vagy a szívszaggató hangja győzött e meg, de visszafordultam és egyenesen a bánatos szemébe nézetem.
- Kérlek, üljünk le! Látom rajtad, hogy te is szívesen beszélnél valakivel. Már bocsáss meg, de olyan elveszt a tekinteted. Mintha te sem tudnál beszélni a gondjaidról pont, ahogy én sem. Tudom, hogy még nem ismerjük egymást annyira, hogy ilyenekről beszéljünk, de kérlek legalább beszélgesünk kicsit. Ismerjük meg egymást. – ezen el kellet gondolkodnom. Hisz mit árthat, ha csak beszélgetünk. Mert ha jobban belegondolok tényleg nincs kivel beszélnem, mert oké ott van Rose, de ő az egyetlen barátnőm, és nem beszélhetek meg vele mindent. Egyetlen nem vámpír barátom sincs. Csak a farkasokból, de ott is az van, hogy nem mondhatok el mindent. A városban pedig nem kereshetem emberi barátokat hisz túl gyorsan nőttem és túl okos voltam nem hittek volna nekem, de legalább is nagyon feltűnő lettem volna, amit pedig nem engedhetünk meg. Amikor pedig már nem nőttem tovább el kellet költöznünk, plusz amúgy is kerültek, mert már nem láttak túl „ő is egy a titokzatos Cullen-nek közül” mondókán. Ami nagyon idegesítő.
- Rendben, beszélgessünk – egyeztem bele végül, aminek eredménye egy hatalmas barátságos mosoly lett. Még csak pár perce ismertem Alice-t, de már nagyon szimpatikusnak tűnik. Alice visszaindult a tópartra ahol nem rég állt. Most azonban leült, követtem és leültem mellé.
- Szóval mit keresel itt?
- Hát… szóval… hogy is mondjam… végül is mit árthat… hmm… menne… küllők! –nyögtem ki dadogva.
- Ezt még is, hogy érted? Mi vagy ki elől menekülsz? Még most is követ? – kezdet aggodalmaskodni és gyorsan körbe pásztázta a körülöttünk elterülő erdőt.
- Nem már nem követ! Nyugodj meg! – próbáltam megnyugtatni is úgy tűnt sikerült is, mert szépen visszaült a földre és felém fordult.
- Honnan tudod? És egyáltalán mi volt az, ami üldözött?
- Már nem érzem, hogy közeledne. Ne kérdezd, hogyan mert nem mondhatom el, de nem jön már utánam. Nyugi biztonságban vagy.
- Mi? – nyíltak tágra a szemei. – Még hogy én biztonságban? Én nem az én biztonságomért aggódtam csak is a tiedért. Azért néztem körül, hogy ha kell, meg véljelek.
- De miért? – gondolom a döbbenet, amit éreztem az arcomra is kiült, mert meg is eresztet egy kis mosolyt és tényleg nem értetem, hogy miért kockáztatná az életét értem, amikor a nevemen kívül semmit sem tud rólam. Az már ne is említsük, hogy readásul itt nem én vagyok az, akinek esetleg baja eshet. Főleg hogy nagyon törékenynek tűnt, ahogy ott ült előttem a fűben semmilyen hatékony fegyvert nem láttam rajta. Ami így nagyon furcsán és hihetetlenül hatott, hogy pont ő a gyenge kis bocs, de ember majd megvédi az igenis veszélyes és halálos fél vámpírt. Szinte majd nem a szemébe nevetem, de sikerül vissza nyelnem, de ennek ellenére valami csak látszódhatott rajtam, mert egyből kaptam egy goromba tekintetet.
- Mi van, azt hiszed, nem tudnálak megvédeni? – kérdezte
- Már ne haragudj, de nem tűnsz valami nagyon veszedelmesnek. Sőt tényleg bocs, de nagyon is törékenynek látszol.
- Mhhh! Mindig ez van, mindig mindenki azt hiszi, hogy engem kell megvédeni, mert én vagyok” a kicsi törékeny lányka” hogy rühelem én ezt. – morgolódott egy kicsit, de aztán pár másodperc alatt el is tűnt és már megint a mosolygó Alice volt.
- Tényleg sajnálom
- Tudom! Nem haragszom. Inkább mesélj, hogy kerültél ide.
- Hát elszöktem otthonról, mert volt egy kis nézeteltérésem a nagybátyámmal. És úgy voltam vele, amíg le nem nyugszom, inkább eljövök és írtam egy levelet. „hogy egy két napig nem leszek otthon, ha majd lenyugodtam visszamegyek, és ne jöjjenek utánam” de persze valamelyik családtag szart rá mit kértem és utánam jött így kerültem ide, de már leráztam és szerintem haza ment.
- Értem, de hol fogsz addig lakni és hol van a cuccod. Mert csak hoztál otthonról valamit nem?
- Nem igazán.
- Jaj, te kis butus vagy.
- Köszi! – nyafiztam.
- Tudod mit én nem messze innen lakom egy kis házban itt az erdőben. Gyere, el hozzám majd ott beszélünk, még mert már elég késő van nem sokkára be fog sötétedni.
- Ez nagyon kedves tőled köszönöm. – hálálkodtam majd mind a ketten felkeltünk és elindultunk Alice otthona felé.

New Monn videó felíratos magarul!!

Sziasztok!

Nekem nagyon bejön!!

Bár tény hogy még levegőt venni is elfelejetetem a végén!:D:D

De aztán másokal is megnézetem és hasonló reakciót mutatak.

Remélem nektek is legalább ennyire mély benyomást tesz majd.

És vagy megkönnyiti vagy megnehezíti a várakozást.

Vagy az is lehet hogy egyszere mind a kettő.

Minden esetre sok sikert, és jó videózást!

Puszi

A következő rész!

Sziasztok!

Csak annyit szeretnék, hogy a következő rész már folyamatban van, és hogy lehet, hogy más vasárnap, de legkésőbb hétfőn fent lesz az új rész! És most nem fogok késni! Félre teszem az olvasni valót és írok egy jó hosszú fejezetet. Csak ezt szeretem volna.
Puszika!

Hale testvére 6.rész

Menekülés a család elől 2. rész

Nessie szemszöge:

Ez az! Sikerült leráznom! Úgy örülök, hogy sikerült a tervem. A baj csak az, hogy nem tudom, most mit csináljak. Hisz nem állhatok meg, mert akkor előbb vagy utóbb beérnek. Szerintem inkább előbb. De lassan muszáj lesz, megpihennem, mivel csak félig vagyok, vámpír nem bírom végtelenségig ezt az iramot. De addig is olyan gyorsan futok, ahogy csak tudok…
A táj nagyon egyé vált körülöttem, csak egy nagy zöld maszatot láttok semmi mást. Mondjuk tény, hogy nem nézelődni jöttem, de attól még jó lenne látni valami megnyugtatót. Például egy patakot vagy egy újabb szép rét-et, amin megpihenhetek. De nem, nincs itt semmi csak a nagy zöld maszat. Hirtelen hangokat halottam. Egy lány énekel valahol itt a közelben. Nagyon szép hangja van. És ekkor megpillantottam egy meseszép tisztás. Nagyon nagy és öreg fák szegéjezték az egész területet beborították a virágok, amit úgy hajladoztak az enyhe szélben mintha hullámoznának, mint egy nagy illatos virágtenger. A rét másik végében ahol a lány is állt egy kicsi tavacska volt, ami egy gyönyörű vízesésből eredt. A nap olyan varalzatossá tette az egész helyet hogy csak bámultam és nem tudtam betelni a látvánnyal. De valahogy még is sikerült, és miután felkapartam az állam a földől. Jobban szemügyre vettem a tó mellet álldogáló lányt. Szerencsére háttal volt nekem így nem látta, hogy éppen őt bámulom. Rövid fekete haja szanaszét meredt, alacsonynak nézet, ki de valami folytán annyira barátságos volt még így hátulról is. Már épp vissza akartam menni az erdőbe, hogy véletlenül se lásson, meg amikor megfordult és hatalmasa mosollyal az arcán megindult felém.

Edward szemszöge:

Nem tudom, hogy ezt Nessie. Hogy tud minket ennyire átverni. Még mindig délnek megyek. Lassan kezdem feladni. De most nagyon erős lett az illata. De keveredik valami mással is, de nem tudom mi az. Várjunk, csak még is tudom őz, őzek illatával keveredik, de miért. Miért épp most akar vadászni. Nem értem. Lassítani kezdtem majd fokozatosan megálltam, és óvatosan a tisztásra. De ott csak a békésen legelő szarvasokat láttam. Akkor miért érzem mégis ennyire erősen Renesmee illatát hiába keresem nem hallom a gondolatait. És akkor minden világossá vált. Ugyan is megláttam az egyik szarvason a kislányom kabátját. Hát így tudod egyszerre kétfelé menni. És én bedőltem. A rohadt életbe. Túl messzire eljöttem ahhoz, hogy utolérjem. Nincs, más választásom haza kell mennem üres kézzel. Már látom, ahogy csalódottan felsóhajtanak a családom tagjai. Bella biztos haragudni fog rám. De nem is hibáztatom, még én magam is dühös vagyok magamra. Hogy a jó istenbe dölhetem be ennek az ósdi trükknek.


( Tudom, hogy azt ígértem, hogy hosszabb lesz. És e helyett rövidebb lett ráadásul még sokáig is tartott. De kérlek, bocsássatok meg! )

Bocsánat

Sziasztok!

Csak szólni szeretnék, hogy már csak egy két nap és fent lesz az új rész!
És hogy nagyon, nagyon sajnálom, hogy ilye sokáig várattlak benneteket.
De sürgős olvasi valóm volt és hát nem tudtam időt szakítani rá!
Remélem, megbocsáttok.
Puszi: Rose!

Hale testvére 5.rész

Menekülés a család elől. 1. rész.

Edward szemszöge:

- Bella, Bella Édesem! Nyugodj meg! – kérleltem.
- De hát ő az oka Edward!
- Tudom, de nem ez a megoldás! Tudom, hogy tudod!
- Igen! Igazad van! – mondta már nyugodtabb hangon. – Most egyedül szeretnék lenni! Bocsáss meg! – s ezzel elviharzott az erdőbe.
- Edward, köszönöm! – szólalt meg végre Emmett.
- Szerintem jobb lenne, ha te is elmennél egy időre. – válaszoltam lenézően.
- Igazad van! – és el is viharzott az erdőbe. Ki tudja hova, ki tudja mennyi időre? Mind a két kérdésre megkaptam volna a választ, ha bele nézek a gondolataiba. De most túlzaklatott vagyok ahhoz, hogy ilyenre koncentráljak. Végül 2-3 perc vívódás után úgy döntöttem nem érdelek mit ír a kislányom én akkor is utána megyek. El is indultam Forks és a repülőtér irányába ám hiába kerestem nem találtam sehol Nessie illatát. Így végül a ház körüli teljes erdőt végig kutattam mire rátaláltam a nyomára. Ám az teljesen az ellenkező irányba vezetett, mint amerre írta. Így végül visszasiettem a házhoz. Ahol szerencsémre még mindig csak Jasper tartózkodott.
- Jasper?
- Igen, Edward?
- Szükségem lenne a segítségedre!
- Persze bármiben számíthatsz rám.
- Nessie után akartam menni. De teljesen más irányba ment, mint írta.
- És én ebben, hogy segíthetek?
- Úgy hogy te elmész a rendes úton a reptérre, aztán ha szükséges Forks-ba.
- Rendben és te?
- Én követem az a nyomot, amit Nessie hagyott. Telefonon tartjuk a kapcsolatot.
- Rendben akkor induljunk.
- Oké! És Jasper.
- Igen?
- Köszönöm. – mondtam és már száguldottam is az illat irányába.

Bella szemszöge:

Elfutottam, már megint csak menekülök a problémák elől. Ahelyett, hogy vállalnám a következményeket a teteimért. Readásul nagyon csúnyán bántam Emmett-el hisz biztos nem szándékosan tette, amit tett. És Rose ezt biztos nem bocsátja majd meg nekem. Pedig már kezdtünk egész jobban lenni. Na és persze Edward. Legfőképp miatta kellet volna ott maradnom. Hisz neki is legalább annyira fáj az, hogy elment Nessie mint nekem. S a helyet hogy támaszt nyújtanék neki, mint ahogy azt az esküvőn megfogadtam, hogy jóban, rosszban együtt. Inkább elfutottam. Szörnyű Feleség vagyok! De legfőképp szörnyű Anya!

Edward szemszöge:

Már vagy fél órája futok ugyan abba az irányba. Jasper már egyszer hívott, hogy a reptéren van, és hogy érzi Nessie illatát. De én teljesen össze vagyok zavarodva, mert itt is érzem az illatát miközben Jasper meg a reptéren érzi. Ami két teljesen már irány. Nem értem miért csinálta ezt a kislányom. Ha, csak nem azért mert nem bízik bennem. Ebből is látszik, hogy szörnyű Apa vagyok.

Nessie szemszöge:

Érzem, hogy Apáék követni fognak. És azt is tudom, hogy a csapdám sem tart öröké. Valamit gyorsan ki kell találnom, ha nem, akarom, hogy megtaláljanak. Pedig már érzem, hogy valaki közeleg. Itt ülök, egy nagy tölgyfa alatt s azon gondolkodom, hogyan verjem át a családom. Ez igazán szánalmas. De azt hiszem meg van! Mivel csak egy családtag várható. Elkapok egy szarvas és ráadom, a kabátom meg jól átitatom a szagommal. Aztán útjára bocsátom. Én pedig az ellenkező irányba fogok rohanni lehetőleg, úgy hogy minél kevésbé, lehessen érezni az illatom. Így várhatóan a szarvast fogja követni nem pedig engem. Így lesz egy kis időm kitalálni, hogy mi legyen a következő lépés…..
S így is tettem, sikerült elfognom egy szarvas, ráadtam a kabátom, de előtte még jól bedörzsöltem vele szegény rémült állatott. És most rohanok, és reménykedem, hogy bejön a tervem.

Edward szemszöge:

Na, most erősebben érzem, az illatát talán most mégis beérem? De nem csak egy üres réten vagyok, ahol van egy nagy tölgyfa ahol a nyomok szerint jó ideig megpihent. De legalább azt tudom, hogy itt járt. Nem is olyan régen. Na de ideje tovább menni. Hát ez nem igaz! Kettéválik az út már megint. De melyiket kövessem? Az egyik délnek, míg a másik északnak megy. A déli erős illatú frissnek tűnik, míg az északit alig érzem, nem igazán gondolom, hogy friss lenne. Hát legyen, akkor délnek indulok. Remélem jól döntöttem.

Hale testvére 4.rész

Balszerencse!

Edward szemszöge:

Miután végre Nessie és Jasper is visszaért a vadászatból elindultunk haza.
Megnyugodva láttam, hogy Nessie-nek sokkal jobb kedve van most, mint az elmúlt pár napban bármikor. Sőt azt is láttam, hogy ennek fő oka egy kínos beszélgetés Jazz-al.
Nem tudom miért ért meglepetésként hisz számítottam rá, hogy beszélni fognak, de azt nem gondoltam, hogy kislányomnak ez ennyire kellemetlen élmény lesz majd…
Miután haza értünk Nessie felment a szobájába és felhívta Jake-t. Carlisle és Esme elmentek a kórházba, Rose elcipelte Emmett-et vásárolni. Míg én és szerelmem beiratkoztunk a suliba. Jasper otthon maradt. Mostanában alig mozdul ki szinte csak a suliba és vadászatkor. Kezdek nagyon aggódni érte. Nem akarom, hogy olyanná váljon, mint én Bella előtt. Pedig nagyon jó úton jár e felé. Velünk sem nagyon beszél. Az egyetlen, akivel még is, az Nessie sőt, amikor vele van még mosolyogni is képes. Szerintem ő nem veszi észre, hogy mennyire nagy hatással van rá a kislányom. Már, mint a szó nem azon értelmében inkább úgy, mint egy nagyon, nagyon jó barát, míg mi csak vagyunk. Minket is szeret, és a családjának tekint, de velünk nem találja meg azt a hangot, mint vele. …..
Mikor haza értünk a nappaliban találtuk Nessie-t amint épp neki akar támadni Emmett-nek.
- Emmett most fejezd ezt be vagy én fogom be a szád!- ordította Renesmee.
- Ugyan már ne légy ennyire haragos. Esküszöm, hogy legközelebb nem fogom megzavarni a ti kis légyottotokat.
- Na, itt a vége!- És Emmett egy hatalmas csattanással átszakította a falat Nessie segítségével.
- Ez nem volt túl kedves!- röhögött tovább Em.
- Most azonnal hagyjátok abba!- Szóltam közbe mikor kislányom újra támadni készült.
- Jó!- kiabálta Nessie majd felrohant a szobájába minek ajtaja hatalmas erővel csapódott be.
- Mit csináltál már megint?- kérdeztem.
- Hogy én, én nem csináltam semmit. - mondta Em de a gondolataiból kiolvastam, hogy mi történt. Így hát se szó se beszéd, csak felrohantam és kopogás nélkül berontottam Nessie szobájába. De ott legnagyobb megdöbbenésemre csak egy levél várt.





Apának és Anyának!


Nyugodjatok meg elmegyek Jake-hoz egy időre. Kérlek se engem se Emmett-et és végkép ne Jasper hibáztassátok vagy öljétek meg! Ha lenyugodtam majd visszajövök. Ne gyertek utánam.
Szeretettel: Renesmee.






- Emmett!- ordítottam el magam. Az említett és Bella azonnal ott termetek mellettem. Bella kikapta a levelet a kezemből. Míg én akkora pofont lekevertem Emmett-nek hogy megrepedt a padló, amire esett.
- Na, most már nagyon elegem van abból, hogy mindenki leüt. – dühöngött.
- Ez még semmi ahhoz képest, amit kapni fogsz, azért amit tettél!- mennydörögte ezúttal szerelmem.
- Na de miért? – kérdezte rémültem Em.
- Mert miattad elszökött a lányom!
- Hogy mi? – De ezt már szegény Emmett a levegőben mondta, mert szerelmem egy jókorát behúzott neki. Aminek köszönhetően már az udvarban ért földet.

Haletestvérek 3. rész

Vér cikki!!

Nessie szemszöge:

Láttam anyán, hogy mennyire furcsállja azt, hogy Jasperal jöttem. Bár ha jobban belegondolok apán és Jasperon kívül mindenki meglepődött. De tényleg azt értem, hogy apa kiolvasta a fejemből is így már nem volt neki meglepi de Jasper nem tudhatta, hogy miért vele megyek. Ha, csak nem azért mert már számított rá, de hát hogyan? Jaj, remélem nem értette félre az, hogy ma egész nap a nyakán lógtam és ezért már természetesnek vette, hogy vadászni is vele fogok. Na, ezt most jó ki főztem magamnak, de tényleg ha nem ezért akkor mi másért nem lepődött meg. Ez valahogy meg kell vele beszélnem sürgősen. De nem, nem gondolhatok ilyenekre hisz biztos, hogy tudja, hogy én nem azért jöttem vele. Meg, ha esetleg mégis így gondolta volna azt apa tuti, hogy nem tolerálta volna egy könnyen. A gondolatmenetemből Jazz hangja húzott vissza:
- Mire gondolsz?
- Ezt meg hogy érted? – kérdeztem zavarodottan.
- Óh, bocs csak éreztem, hogy először elmélyedtél valamiben aztán megilyedtél aztán elhatároztál valamit végül elbizonytalanodtál, megnyugodtál és végül a hangomra zavarba jöttél. És mindezt kb fél perc alatt, ami még egy vámpírnál is sok lenne. És gondoltam megkérdezem, mert nagyon kíváncsivá tettél. De nem muszáj, ha nem akarod. – mondta egy vigyor kíséretében.
- Jah tényleg elfelejtetem, hogy te mindent érzel. Szóval csak arról van szó – körítetem. Na, ezt most, mégis hogy a halálba kérdezem meg? Hisz nem mondhatom azt, hogy ugye nem érted félre azt, hogy mostanában állandóan veled vagyok, és hogy mi az oka annak, hogy nem lepődtél meg azon, hogy veled jöttem pedig még én magam sem tudom, hogy miért csináltam? Ez így vér cikki lenne, de nem húzhatom az idő ez így is kínos readásul érzi a hezitálásom ez egyszerűen pompás. Gyerünk Nessie mondj valamit. Szólalj már meg! – Na, szóval csak azon gondolkodtam, hogy te miért nem lepődtél meg azon, hogy veled jöttem. Meg hogy ugye nem érteted félre? – kimondtad te hülye idióta, hogy mondhattad ki így!
- Nem nyugodj meg nem értetem félre!- mondta mindezt, cseppet sem megnyugtatóan ugyanis egy hatalmas vigyor kerekedet ki az arcán!
- Ez egyáltalán nem vicces! – durcáskodtam.
- Jól van, na, Bocsi. Ami pedig a másik kérdésedet illeti csak azért nem lepődtem meg, mert számítotam rá.
- De.. de hisz az előbb azt mondtad, hogy nem érteted félre!
- Nem is értetem! Csak számítottam rá hogy nem édesányáddal akarsz majd menni! S a leglogikusabb választás én voltam! Minden szempontból.
- Jah tényleg hisz te stratéga vagy mindent kigondoltál, hogy nem gondoltam rá. – és ezzel be is fejzödöt a mi kis beszélgetésünk. Mind a ketten belemélyedtünk a vadászatba. Ő szokásához híven egy szarvas ejtet el még én egy medvét. Miután végeztünk elindultunk a megbeszélt helyre. De mint kiderült ahhoz képest, hogy úgy éreztük gyorsak voltunk mi érkeztünk utójára. Ami azért volt szomorú, mert így Emmett-nek volt mivel szekálni minket.

Írói: Nem fogom tovább folytatni, hogy ha nem kapok megjegyzéseket! Vagy írjatok erre a címre rose30@citromail.hu -légyszí!!

Sziasztok!
Csak azt szeretném megosztani veletek, hogy, van egy másik Blog aminek a tás szerkesztője vagyok és a barátnőm merengője van fent rajta ajánlóm minden Twilight fannak.
http://alice-bella-edward.blogspot.com/


Annyit még hogy a következő fejezettet holnapra ígérem.
Puszika!!

Szia Nessie!

Örülök, hogy meglátogattad az oldalam.
Remélem, tetszik a merengő.
A véleményedet nyugodtan küld el erre az e-mail címre: rose30@citromail.hu
Akár negatív akár pozitív.
Ja és ez másokra is ugyan úgy vonatkozik!
Puszika mindenkinek

Haletestvérek 2. rész

Bella!

Nem is tudtam hogy ennyi cuccunk van egészen mostanáig. Egész éjjel csomagoltunk és pakoltunk a kocsiba. Miközben Nessie nyugodtan aludt. Reggel mikor felébred mi már mind kész voltunk és csak arra vártunk hogy ő is kész legyen.
- Jó reggelt kicsim- mondtam neki bársonyos hangon.
- Jó reggelt anya!
- Éhes vagy?
- Min a farkas. – nevetett fel.
- Rendben akkor öltőz fel és reggeliz aztán pedig indulunk.
- Oké! De Jacob-tól nem köszönünk el?
- De amint reggeliztél el köszönsz tőle megyünk! – helyesbítetem.
- Oké!
- Na akkor oda lent várunk! – mondtam és kimentem a szobából. Renesmee nem sokkal később lejött és reggelizet aztán megjelent Jacob.

Nessie
Amint ki léptem az ajtón máris ott volt az én hercegem, Jake. Megölelt.
- Hiányozni fogsz. – mondtam
- Te is nekem! Nagyon vigyáz magadra! Amint tudok utánad megyek!
- Rendben vigyázok.
- Ajánlom is hogy vigyáz!
- És be nem mert csajozni nekem amíg nem vagyok itt!! Oké?
- Oké! De akkor te se pasiz be míg nem vagyok ott!!
- Oké majd csak az után! – mondtam tetettet mosollyal az arcomon ő is megeresztett egy mosolyt aztán megcsókolt olyan szenvedélyesen mint még soha az előtt. Úgy éreztem nem vagyok képes elereszteni de aztán Emmett hangos dudálására és kiabálására lettem figyelmes. Eleresztettük egymást és mentem a kocsiba amint beszálltam el eredtek a könnyeim örültem neki hogy sikerült még elötte eljönnöm Jake-től mert így nem látta a könnyeimet.

Edward szermszöge:
Az út meglepően gyors és csendes volt. Mindenki elgondolkodot valamin. Rose azon gondolkodot, hogy melyik szobának áljanak neki Esme-vel. Emmett azon törte a fejét, hogy milyen fogadással tudná megalázni Jasper-t. Jasper már nagyon várta hogy elmenjünk vadászni kíváncsi az ottani vadálományra. Esme már látta a fejében, hogy milyen bútorokat fog venni a házba. Carlisle a kórházra volt már nagyon kíváncsi. Nessie peddig nagyon hiányolkta Jake-t. Bella egyszer, egyszer megmutatta, hogy mi jár a fejében. Aggódot. Aggódot Nessie miatt, látta rajta hogy menyire fáj neki Jacob hiánya. Ő volt az egyetlen aki ígazán át tudta érezni mi is zajlódik le most a Lányunkba. De az út túl rövidnek bizonyúlt ahoz, hogy ezt mind átgondoljam. Leszáltunk és a hangos bemondó tájlkoztatot róla hogy kiszálhatunk a gépből. És így is tettünk. Hála annak, hogy mindent előre elrendeztünk a két kocsi amit béreltünk (persze csak addig amíg meg nem érkeznek a mieink) ott várt minket a reptéren. Mindenki beszált az autóba. Rose. Emmett, Nessie, Bella és én az egyikbe. Még Jasper, Esme és Carlisle a másikba.
- Mennyi idő még oda érünk? - kérdezte Renesmee. Végre valaki megtörte a csendet.
- Úgy egy óra. - Láttam a fejében, hogy nagyon várja, hogy oda érjünk. Reméli a pakolás majd eltereli a figyelmét.Bella hirtelen elővet egy CD-t a táskájából. Én kérdőn néztem rá.
- Nem bánod? - kérdezte szerelmem.
- Nem dehogy, nyugodtan. - És azzal a lendületel be is raktra a CD -t a lejátszóba. Legnagyobb meglepetésemre Debulsy szólalt meg. Egy hálás mosolyt küldtem Bella felé, majd elvesztem a zene hatása alatt. Már csak az tünt fel, hogy Carlisle lelasit majd megáll előtem, így én is hasonló kép tettem. Majd kiszálva megláttam újdonsült otthonunkat.

Bella szemszöge:
Megérkeztünk. Az új ház annyira más és mégis mennyire hasonlít a régire. Nem is tudom jobban leírni mint, hogy olyan Cullen-es. Nagy tágas terek sok üvegbetétt és mind olyan világos. Sokkal nagyobb mint a régi peddig az sem volt kicsi, de ez. Minden szóba kéttszer akkora. Readásul 3 plusz szoba is van.
- Edward ? - kérdeztem.
- Igen ?
- Miért van 3 plusz szoba ? Mert azt értem hogy egyik Nessie-nek, a másik Jacob-nak de a harmadik kié?
- A tiéd.
- De miért ? Nem szeretnéd hogy közös szobánk legyen? - kérdeztem kicsit rémülten.
- De csak gondoltam te is szeretnél egy saját szobát. - mondta kedvesem bünbánó arcal.
- Ezzen még nem is gondolkodtam. De tudod mit legyen nekem is lesz külön szobám. - mondtam egy hatalmas vigyorral az arcomon hogy ne legyen ilyen szomorú. De ténleg ez nem is olyan rossz ötlet néha ténleg jól tud esni egy kis magány. egy kis nyugalom. Meg ideje lenne találnom valami hobbit amit csinálhatok. Ezzek útán mindenki bele merült abba, hogy megfelelően berendezze a szobáját és a ház más részeit.l Az én szobám tenger kék lett. Szép kék és fehér bútorokkal. És aminek talán a legjobban örültem az a saját fürdőszoba. Ami úgyan csak kék árnyalatokban ponpázott. Nessie szobája narancssárag és főleg fehér bútorok voltak benne. A többiek szobája ugyan olyan hangúlatú lett. Miútán mindennel végeztünk elmentünk egy nagy családi vadászatra. Mikor megérkeztünk egy tisztásra mindenki párokba rendződött. Nagy meglepetésemre azonban Nessie nem velem hanem Jasperrel ment el.

Haletestvérek 1. rész

A Hale testvérek

A kezdet!

1. rész

Edward

Már 5 éve hogy Bella átváltozott ideje hogy tovább menjünk. Renesmee nem nagyon örül ennek, mert Jacob nem jöhet velünk hisz ő az Alfa hím, de viszont ő sem maradhat itt, hiszen még gyerek meg különben is velünk, a családjával szeretne élni. Ezért ez nagyon nehéz most neki. De muszáj már így is túl sokáig maradtunk itt. Skóciába költözünk egy Thurso nevű kisvárosba sokban hasonlít Forks-hoz csak ott például nincsenek Farkasok.
- Emmett? – kérdeztem.
- Igen mi van tesó. – bökőt a vállamba.
- Nem tudod, hol van Nessie?
- De kint a réten ott ahol az apja szokott, ha szomorú. – válaszolta egyszerüen.
- De hát miért szomorú?
- Megint összeveszet a kutyusával! – válaszolt Rosalie.
- Oh, értem!
- Szerintem jó lenne, ha megkérnéd Bellát, hogy beszéljen vele, ahogy láttam jót tenne neki! – mondta Rose aggódó arccal.
- Rendben megyek szólók neki. Köszi, Rose!
- Ugyan nincs mit! – válaszolta örömmel. Én meg felrohantam az emeletre egyenesen a szobánkba.
- Szia!
- Szia, Edward! Mi szél hozot? – kérdezte játékosan Bella!
- Csak szeretném, ha kimennél a rétre.
- Oké! De minek?
- Rose szerint jó lenne, ha beszélnél Nessie-vel. – válaszoltam fájdalmas arckifejezéssel.
- Megint összevesztek Jake-el?
- Aha de honnan tudtad?
- Mindig oda megy, ha szomorú, úgy ahogy az apja is szokta! – válaszolta mosolyogva.
- Hát elvileg rokonok vagyunk.
- Elvileg! De ki tudja, mi van a gyakorlatban! – mondta rossz színésznői képességével.
- Mindig is pocsék színésznő voltál és ez nem változott meg!
- Az lehet, de most jobb, ha megyek. – mondta és egy csókot, nyomot a számra majd elviharzott.
- Szia!- mondtam a nagy semmibe. De ekkor hirtelen nagy röhögésre lettem figyelmes és hátra fordulva megláttam Emmettet, aki majd meg fulladt a nevetésben.
- Mi ilyen vicces?
- Te! – válaszolta nemes egyszerűsséggel.
- Mert?
- Ha láttad volna magad, ahogy teljesen el vagy bódulva Bellától és a nagy semminek köszönsz hát komolyan egyszerűen nagyon. – mondta miközben igyekezet nem megfulladni. És mivel enyire viccesnek találta belenéztem a gondolataiba és valóban még én is elnevetem magam a jeleneten.


Bella

Miután Edwardtól eljöttem elkeztem futni a rét felé ahol remélhetőleg a kislányom van.
És valóban pár percen belül oda értem és ott volt a rét közepén felhúzót térdekkel arca könnyel volt teli. Azonnal oda futottam és leültem mellé úgy hogy közben meg tudjam ölelni.
- Mi történt már megint? – kérdeztem miközeben még szorosabban öleltem.
- Semmi! – vágta rá.
- Akkor másképp min vesztetek össze?
- Azon hogy elköltözünk!
- Oh, hát igen ez várható volt.
- Ház ezzel nem megyek sokra.
- Tudom, de értsd, meg neki itt kell maradnia neked meg velünk kell jönnöd.
- Én megértem, de ő nem mert, hogy „ő nem tud távol lenni tőlem pár órára sem nem hogy napokra vagy hetekre”. – mondta kislányom könnyeivel küszködve.
- De figyel neki te vagy a mindene csak félt.
- Tudom és én is nagyon szeretem, ezért akarok hozzá menni.
- Na, akkor szerintem még jót is fog tenni nektek ez a kis külön lét.
- Ezt meg hogy érted?
- Hát tudod nekem meg Apádnak is volt olyan, hogy külön kellet lennünk egy kis időre vagy nagyobbra, de ezzel csak erősebb lett a kapcsolatunk. – próbáltam bíztatni és úgy láttam, hogy sikerül is.
- Ezt most komolyan mondod? – kérdezte szipogva.
- Igen!
- Akkor azt hiszem megint beszélnem kéne Jacob-bal.
- Azt bízd, csak rám te menj és aludj egyet.
- Oké az ténleg jól esne.
- Na, akkor induljunk. – és abban a pillanatban már suhantunk is a ház felé.
- Sziasztok-, köszöntünk egyszerre Nessie-vel.
- Sziasztok!
- Én akkor megyek is. Jó anya?
- Persze menj csak én is mindjárt indulok. – mondtam aztán Nessie még bólintót, egyet és elment a szobájába.
- Hova is mész? – kérdezte Edward miközben magához húzot.
- Jake-hez
- Na, ne már! Minek mész ahhoz a döghöz?
- Nyugi csak a lányunkkal kitaláltunk valamit és ezt szeretném most megosztani vele is.
- Ezzel könnyebb lesz Renesmee-nek?
- Igen!
- Akkor menj! Majd csak túlélek pár órát nélküled!
- Szia! – nyomtam egy csókot az arcára és már mentem is hogy beüljek a Vovo-ba és lemenjek, la Pus-ba. Hipp hopp ott voltam. És mikor kiszálltam a kocsiból ott volt Jake.
- Szia, Bella!
- Szia!
- Minek köszönhetem a látogatásod?
- Beszélni szeretnék veled. – mondtam szigorú hangon és láthatóan ez meglepte Jake-t.
- Oh ha Nessie-ről van, szó esküszöm, hogy nem direkt bántottam meg.
- Elhiszem, de attól még rosszul eset neki és nekem is. Na de mindegy most ebbe ne mélyedjünk bele. Azért jöttem, mert beszéltünk Nessie-vel és arra jöttünk rá, hogy most egy kicsit külön lesztek, de attól még jegyesek csak külön lesztek egymástól, de bíz, bennem ez csak erősíteni fogja a kapcsolatotokat. És különben is pár nap múlva úgyis jössz látogatóba. Nem?
- Ezt elhiszem és igen valóban menni fogok.
- Na, akkor nincs itt nagy baj!
- Nincs csak nekem az a pár nap is nagyon nehéz lesz.
- Ezt tudom és megértem, de nem segítene, rajta ha telefonon minden nap beszélnétek meg ilyesmi?
- De szerintem segíthet, ha nem is sokat, de legalább tudni fogom, hogy biztos jól van.
- Na, akkor ezt megbeszéltük holnap egész nap a tiéd lesz, és azt csináltok, amit akartok és holnap után meg indulunk Skóciába. Oké?
- Igen az nagyon jó lesz!
- Na, akkor ezt megbeszéltük!
- Aha.
- Szia!
- Szia! – köszöntünk el egymástól én pedig még jobban sietem haza, mert már nagyon hiányzott a családom társasága és persze Edward társasága. De nem sokkal később megérkeztem és siettem be a házba. A nappaliba érve láttam, hogy mindenki ott van Rosalie, Emmett, Esme, Carlisle és Jasper de Edward és Nessie sehol.
- Sziasztok, hol vannak Edward-ék?
- Nessie a szobájában van Edward meg nézi, ahogy alszik. – válaszolta Jasper.
- Rendben!- mondtam és már indultam is hogy megnézem őket.
- Szia, Bella!
- Szia, Edward! Mióta alszik?
- Mióta elmentél de ténleg nagyon siethettél még nincs egy órája, hogy elmentél!
- Hiányoztatok!
- Te is nekünk! Na és sikerült megbeszélni a kutyussal, hogy mi legyen?
- Aha, holnap után indulhatunk is.
- Na, az remek.
- Igen readásúl holnap csak ketten leszünk!
- Ezt meg hogy érted mi lesz Nessie-vel?
- Ne aggódj ő Jake-kel lesz utolsó napként legalább is egy időre utolsó.
- Na, akkor valami jó programot kell kitalálnom holnapra.
- Nekem van egy! – válaszoltam játékosan miközben ő az ölében ringatott. Nessie egyszer ébredt fel egész este akkor elmondtam neki, hogy mit beszéltünk Jake-kel és ő nagyon örült ennek a búcsú napnak. De aztán visszaaludt mi Edward-dal csak néztük és néztük egész este. Amikor már a nap feljött úgy 7 óra fele felkeltetem Nessie-t hogy öltözzön fel, mert mindjárt itt lesz Jacob. Mikor elkészült pont jött is Jake. Nessie pedig rohant is hozzá.
- Szia, Anyu! Szia, Apu.
- Szia, kicsim – mondtuk egyszerre.
- Na, szóval mi a mai program?
- Hát nem is tudom nagyon csábító az, az ötlet, amit este mondtál. – mosolygott
- De…
- De jobb lenne, ha vadászni mennénk, mert holnap már nem lesz rá idő!
- Oké!- mondtam savanyúan. Az egész napot vadászattal töltődtük. Este értünk haza, gyorsan rendbe szedtük magunkat aztán vártuk, hogy mikor jön már haza Nessie. Már 9 óra is elmúlt mire haza jött. Teljesen ki volt merülve, de azért még alvás előtt megfürdőt aztán meg, megköszönte, hogy összehoztam nekik ezt a mai napot. Edwad-dal ma este nem néztük, ahogy alszik, mert össze kellet pakolnunk, hogy holnap már reggel indulni, tudjunk.