Hale testvére 16.rész

Kívánok mindenkinek Boldok sikerekben gazdag újévet. Sajna vagy nem sajna megint nem sikerült az alkalomhoz illő fejezetett csinálnom. Remélem azért megbocsátotok. És még egyszer megkérnék minden kedves olvasómat hogy legyen szíves és kegyelmezen meg nekem azal hogy ír megjegyzést. Élek halok a megjegyzésekért! Puszika

Hale testvérek.

16. fejezet.

Döntés!

Renesmee szemszöge:

Tudtam jól! Hogy most szörnyen megbántottam Anyát! De remélem, hogy megérti, mert nem tudok most kedves lenni. Amúgy sem vagyok az, az, hú de visszafogott jó kislány, de most egy ilyen helyzetben nem tudok még annyira sem… emberi lenni. Nem tudom megmagyarázni, de úgy, érzem, hogy Apa nem fog nekem most megbocsátani. Bár tudom, hogy szeretet, de Anyát jobban és ezért nem is nehezteltem rá, soha de most majd jobban meg fog mutatkozni. Tutti hogy haragszik most rám, azért mert megbántottam az, az embert, vagyis vámpírt, akit Ő a világon a legjobban szeret. Nem tudom, mit kezdjek az életemmel. Vagy, ahogy Apa mondja a létemmel. Már három napja nem szólaltam meg, nem mozdultam meg, nem ettem semmit, és még a szememet sem vagyok hajlandó kinyitni. Miután Anya aznap kiment becsuktam és nem is nyitottam ki. Hallottam, hogy Alice és Jasper bejön. Érzékeltem, hogy többször is bejönnek. Éreztem, hogy Jass próbálja használni rajtam az erejét. És végül azt is hallottam, hogy Anya és Apa elmegy, hogy Alice és Jasper is elmegy, mert nem bírja elviselni az fájdalmamat. Elmentek és csak is miattam…
Esme most is bejött hozott valami éttelt megsimogatja a vállamat. És azt suttogja, hogy minden rendben lesz!
De nem lesz semmi sem lesz rendben. De legalább is én biztos. Elromlottam, mert elvették azt az egy dolgot, ami a leginkább kellet a működésemhez…
Már ők is elmennek! Hallom Rose és Emmett elmennek! Úgy mond vakációzni, de én, tudom, hogy, csak azért mert nem bírják ezt a feszültséget, aminek én vagyok az okozója. Már csak Esme és Carlisle maradt. Bár Carlisle és mostanában egyre több műszakot vállal…
Hát igen szegény Esme. Sokszor hallom, hogy magába sírdogál. Persze könnyek nélkül…
De nem tudok a keserűségemen felül emelkedni. Vagy talán nem is akarok? Nem tudom. Olyan ez az egész, mint egy… nem tudom, már semmit sem tudok és mégis mindent tisztán érzek és hallok. Értelmezem a körülöttem zajló dolgokat. De nincs erőm hogy váltottasak rajtuk. Talán jobb lenne, ha inkább elmennék. Akkor mindenki visszajöhetne. És én nem mérgezném őket a nyomurúságommal… Dejavu érzésem támadt. Jah persze hisz Apa is mindig ezt csinálta elmenekült. Ezek szerint tényleg nagyon hasonlítunk. De ha ennyire hasonlítunk, akkor miért ne csinálhatnám azt, amit ő?
Igen csak fogom magam és elmegyek! Ez lesz a legjobb! De hogy csináljam? …
…
Kész van megcsináltam! Összeállítottam a tervet! Most hogy nem kell kapkodva gondolkodnom, mint a múltkor volt időm kitervelni mindent.
Most szépen felkelek egy órája, hogy Carlisle elment így vele jó ideig nem lesz gondom. Igen szóval most fel kell kelnem. Ajaj, lehet, hogy ez a rész lesz a legnehezebb? Nem, sikerült! Nagyszerű! Szóval most jön a harmadik fázis:
- Esme? – hú, a hangom enyhén kifejezve is rekedt.
- Igen kincsem! – rohant azonnal Esme. Hát igen elég kiszámítható somolyogtam magamba.
- Nem vennél, nekem pár új ruhát szeretném kicserélni a ruhatáram.
- De persze milyeneket szeretnél?
- Lehetőleg legyen mind piros vagy valami hasonló világos szín. És inkább legyen kényelmes, mint nőies. – jézus, ha ezt most beveszi! Még hogy én világos meg piros cuccokba? Áuu!
- Rendben máris indulok. Örülök, hogy már jobban vagy!
- Igen persze! – hoztam össze én is egy mosolyt. Pár perc múlva hallottam, hogy a felszól.
- Viszlát, nemsoká jövök! – és beült a kocsijába majd felzúgott a motor végül elhajtott.
- Na, ez könnyem ment. – ajaj, már magamba beszélek, de hát végül is éppen el akarom hagyni a családomat ehhez képes az, hogy magamba, beszélek bakfitty! Szóval most hogy egyedül maradtam. Van feladatom jobb is lesz, ha neki láttok.
Első pont: Össze kell pakolnom.
Második pont: Meg kell írnom a leveleket.
Harmadik pont: Össze kell szednem annyi készpénzt, amennyit, csak, tudok.
Negyedik pont: Meg kell néznem a fejben összerakott útvonal pontosságát.
- Haj van mit tenni, úgy hogy ideje pakolni. – mondtam már megint magamba.
El is kezdtem és el tetem szinte minden ruhámat persze csak feketét. De mielőtt magamra is húztam volna egyet letusoltam és fogat mostam. Rossz tapasztalatként ért, hogy nyolc nap után még egy félvérnek is büdös lesz a szája. Már csak hogy a hajam zsír arányáról ne is beszéljünk. Na de most már tisztán és feketén pakolgatok. Úgy döntöttem, hogy mindenem elviszem: hajvasaló, hajszárító, leptop, sampon stb.…
Miután ezzel végeztem elkezdtem írni a leveleket. Jah jól mondom leveleket. Olyan sok bajjal jár, ha az ember ilyen sok vámpírt szeret.

Kedves Anya!

Sajnálom, hogy olyan sok gondot okozok. És okoztam a múltban is. Remélem, megbocsátotok. A jövőben már nem foglak titeket zaklatni. Nehogy azt híd, hogy nem tudom, hogy szeretsz. Tudom és én is szeretlek. Te vagy a legjobb Anya a világon Ezt soha ne feled! Kérlek akármilyen nehéz is az elején, de ne keresetek és ne is keseregjetek, éljetek vagy, ahogy Apa mondja, létezetek boldogan. Mert tudom, hogy megérdemlitek. És nyugodj, meg nem fogok, semmi hülyeséget csinálni csak szeretnék egyedül lenni. És nem csak Jake miatt. Tény hogy ő is nagyon fontos nekem, de amúgy is terveztem már, hogy kicsit külön éljek. Mint Rose-ék szokták. De ígérem, hogy egyszer majd visszajövök. Újult erővel. De addig éljetek, boldogan hisz itt van, Alice biztos vagyok benne, hogy nagyszerű családtag válik belőle. És ne hogy szomorúak merjetek lenni, míg nem vagy itt.
Szeretlek!
Puszi: Nessie

Istenem életemben nem hazudtam még ennyit, mint ezekben a levelekben.
Mire végeztem minden szeméyre szóló levéllel azt hitem, hogy leszakad a karom. Ami elég vicces lenne. De hál, isten megvagyok ezekel is az útvonal is kész már csak a pénzt kell előkerítenem. Persze elviszem a kártyáimat is, de azokat majd csak később akarom használni, amikor már nem figyelik a számlámat…
Harminc perccel később egy egész nagy táska tele volt pénzel. Majd egyszer megadom. Vagy nem!

Hale testvére 15.rész

Sziasztok! Tudom hogy nem igazán illik ez a fejezet a karácsonyhoz! sőt kifejezeten szomorú! De ez most ilyen lett! Szóval Bocsika de azért jó olvasást! És boldog karácsonyt!!

Hale testvérek

15. fejezet.

Fájdalom! …és Harag!

Nessie szemszöge:

- Igen mi van? Kérdezte Jake. Tényleg ő volt! Akkor ki ez a csaj?
- Jake! Ki az a nő veled?
- A barátnőm! Mert? Miért hívsz?
- Hallani akartam a hangodat. – sóhajtottam.
- Nos, igen! Akartam is veled beszélni erről csak hát…
- Miről?
- Hát szóval hogy szerintem jobb lenne, ha mi ketten… szóval szerintem fejezzük ezt be jó?
- Te… te most szakítasz velem? – a hangom hisztérikusan hatott.
- Igen!
- Csak úgy vége?
- Igen!
- Eldobsz a miatt a lány miatt?
- Igen!
- És… és – próbáltam az utolsó szalmaszálba is belekapaszkodni. – és mi van a bevésődéssel?
- Hát úgy néz ki, hogy az nem az volt. Bocsesz!
- Nem is vésődtél belém? ű
- Nem. De figyelj, nekem most mennem kell. Többet ne hívj. Jah és ne is keres! Szia Renesmee! – és kinyomta.
Ezt nem hiszem el. Az nem lehet, hogy… hogy Jake már nem szeret! Nem ez ki van csukva. Valami szarság van és ezért csinálta ezt. Úgy, mint Apa annak idején Anyával. Biztos, hogy történt valami és később majd minden rendbe jön! Én és Jake pedig összeházasodunk és lesznek gyerekeink. Hisz ennek nem lehet… vége! Mert én szeretem őt és ő is szeret engem… De mi van, ha nem. Ha tényleg nem én vagyok a bevésődése? Akkor már soha! Többet! Nem! Leszünk! Együtt! Soha! SOHA!

Bella szemszöge:

Már jó ideje nevettünk szerelmem viccén mikor egyszer csak hatalmas síkitást hallottam. Mindenki megdermed majdillanatok alatt berohantunk Nessie szobájába. Szegény kislányom a földön elterülve keservesen sírt és jajveszékelt, de amint meglátott minket feltartotta a kezét eszel jelezve, hogy menjünk ki.
- Gyerünk, menjetek ki! – mondtam. De nem mozdultak.
- Gyerünk tünés az Istenért! – kiáltottam mire végre elkezdtek kifelé hátrálni.
- Edward te is! – adtam ki az utasítást.
- Kérlek! – erre ő is megfordult majd elkínzott arccal távozott. Ekkor amilyen gyorsan csak tudtam oda szaladtam kislányomhoz és óvóin átöleltem. Bár ne, tudom, hogy mi a baj ez általában segít. De ahogy hozzá értem képessége bekapcsolt (mivel annyira kiborult, hogy nem tudta irányítani) és megláttam. Láttam az egész jelenetet. Irtó dühös lettem. Miközben patakokban folyt a könnyem is.
- Szegény kicsi Drágám!
- Nem szenvedtél még eleget az életben?
- Még a szerelemben is csalódnod kell? Readásul ekkorát. – Ez fáj nem csak neki, de nekem is. Edwardnak is, sőt az egész családnak is.
- Anya mond, hogy ez csak egy rossz álom és majd reggel felébredek és minden rendben lesz! – suttogta.
- Jaj, kicsim!
- Anya mond, hogy ez nem igaz! – követelte.
- Sajnálom!
- Nem, nem ez nem lehet igaz! Hiszen szeretett akkor meg hogy hagyhatna csak úgy el? – csattant most már fel. megétetetem az érzéseit és tudtam, hogy most ezt nem nekem szánja így nem is vettem fel.
- Ez… ez én nem tudom!
- Ja persze mindjárt gondoltam. Tudod, mit anya Húz innen a francba és hagy békén menj apához és kurjátok szét megint a szobátokat nem érdekel, csak ne gyere a közelembe! Világos! – kiabálta. Nem neked szánja nem tudja, mit beszél mondogattam magamnak aztán megpróbáltam megint megölelni, mert miközben ordibált kitépte magát a szorításomból.
- Kincsem! Gyere ide! Hidd, el túl leszel ezen is. És később tényleg minden rendben lesz!
- Nem meg mondtam, hogy takarodj a szobámból! Vagy megint azt akarod, hogy én menjek el? Ha? Mert ha ez kell, akkor megyek is!
- Nem maradj, megyek már! De ha szükséged van, rám tudod, hol vagyok!
- Jah persze Apa ágyába hogyne tudnám! – egyre jobban fájtak a szavai. Így aztán nem is maradtam tovább elindultam kifelé!
- Szeretlek kicsim!
- Elvileg Jake is szeretet és mégis képes volt egy hét alatt elhagyni miattatok! ÉS miattam! Is Mert nem voltam elég erős ahhoz, hogy elhagyjalak benneteket így ő hagy el engem! Ez igazán nagyszerű. – nevetett fel keserűen. Itt már nem bírtam tovább bevágtam az ajtót miközben hangtalanul is zokogtam!
- Jaj, Bella! Szerelmem! Istenem hidd, el nem tudja, mit beszél, és nem gondolja komolyan csak most zaklatott! Hidd, el szeret téged!
- Tudom Edward! Esküszöm nem is vettem komolyan, de attól még fáj így látni! ÉS tudom, hogy szeretnél tenni ellene valamit, de most csak az idő segíthet mindenkin. De örüljünk, hogy Jass most nincs, itt biztos vagyok benne, hogy nem bírná elviselni ezt a sok fájdalmat. – mosolyodtam el én is keserűen.
- Túl jól ismersz! De nem bánnom! De az viszont meg kell engedned, hogy, elmenjek ahhoz a döghöz!
- Csak akkor, ha én is veled megyek!
- De neked nem kéne inkább Nessie -vel maradnod?
- Nem hiszem, hogy most én bármit is tenni tudnék Rose vagy Alice inkább most magányra és barátokra van szüksége nem arra, hogy lássa, ahogy a szülei turbékolnak! Amúgy meg nem szeretem a farkas bőrt és tudtommal Esme és Rose sem. És nagy a valószínűsége hogy Alice sem.
- Ezt meg hogy érted? – somolygott.
- Hát úgy értem, hogy ha engedném, hogy egyedül menj el akkor biztos, hogy Jake bundájával a kezedben jönnél vissza. Vidáman dudorászva.
- Tényleg jó ismersz! – mosolygott tudtam, hogy nem öszinte ez a mosoly csak a kedvemért csinál úgy minta, ha minden a legnagyobb rendben lenne. És bár tudtam ezt. Mégis jól esett ezt a kis gesztus. Látszik, hogy nem csak én ismerem, jól de ő is engem.

Hale testvére 14.rész

Hale testvérek

14. fejezet.

Csalódás!

Jasper szemszöge:

Alice még mindig nem szólt hozzám, pedig már jó ideje sétálunk. Ilyenkor olyan, mint egy édes kiscica, akitől elvették a gombolyagját és most durcizik. De ilyenkor még jobban kívánom. Nem tudom, hogy mi ütött belém hisz még alig ismerjük egymást, de akkor is, ha csak rá gondolok… Tisztára úgy viselkedek, mint aki szerelmes. De hogy lehet, hogy ilyen gyorsan beleszeressek valakibe? Mert, bár olyanról hallottam, hogy a vámpírok közt ez gyorsan megy. De hogy egy vámpír és egy ember közt? Nem tudom! Be kell ismernem ilyen téren hiányosak az ismereteim.
- Mit mosolyogsz? – jött az éles kérdés Alice-től. Én megmondtam, ha csak rá gondolok…
- Téged!
- Miért?
- Mert most pont olyan, vagy mint egy durcás kiscica! Egy édes durcás kiscica! – erre fülig pirult. De miért? Én váltottam ki nála ezt a reakciót? De mivel? ÉS ez… jó? Jézus és még én hívom magam a „nagy érzelem szakértőnek”? Kérdések, kérdések, de hol van a válasz? Újabb kérdés!
- Mond, csak nem akarsz majd egy kicsit maradni, ha haza értünk?
- Szívesen maradok, ha szeretnéd!
- Szeretném! – pirult el.
- Akkor nagy szívesen maradok! – mosolyogtam rá.

Nessie szemszöge:

Felrohantam a szobámba hallottam, hogy odalent valamin nagyon jól mulatnak, de most nem érdekel. Majd elmondják később. Most csak Jake érdekel! Végre beértem a szobámba, felkaptam a mobilom és megnyomtam a gyorshívót.
Csöng. Csöng. Csöng. Csöng. Csöng.
- Haló Kivel beszélek? – jött egy női hang. Mire én rögtön lecsaptam a telefont. Ellenőriztem a számot. Nem volt téves, ez Jake száma akkor meg ki volt ez a nő? Ha la Push lenne, akkor megismertem volna a hangját. Újra tárcsáztam.
Csöng. Csöng. Csöng.
- Haló! Kivel beszélek? – szólt bele megint a nő.
- Helló! Én Nessie Cullen vagyok és Jake-t keresem.
- Máris adom! – mondta. - Hé, Jake bébi valami Nessie nevű csaj keres! – „ Jake bébi” Ki a jó büdös franc ez a liba és mit csinál, az én vőlegényemmel?

Hale testvére 13.rész

Sajnálom hogy csak most rakok fel új részt! Remélem kárpotól titeket az hogy ilyen viccesre sikerült! Legalábbis szerintem az lett! Most sajnos beteg lettem! Szóval nem tudom hogy mikor kerülök újra net közelébe! Ma megyek haza a Koleszból! :(
De majd igyekszem hogy mire visszatérek az élők sorába már egy fejezet is kész legyen!:)
Jó olvasást és kellemes Mikulást MINDENKINEK! De kiemelném barátaimat akik sokat támogatnak: Ági, Riniti, Clau, Szandi köszönök nektek mindent! És tényleg kellemes ünnepeket!




Hale testvérek 13. rész

Írulás pirulás!

Alice szemszöge:

Istenem még mindig nem hiszek a fülemnek! Jasper -nak tényleg nincs kedvese! Akkor talán lehet, hogy van egy szemernyi kis esélyem is? Talán?
- De amúgy miért kérded? – kérdezte, mire én fülig pirultam.
- Csak… öm izé kíváncsiságból! – feleltem nagy okosan.
- Ahan értem!
- És mit szoktál csinálni? Mármint ott az erdőben?
- Hát van egy kutyám és azon kívül nem is tudom.
- Oh, van egy kutyád? És hogy hívják? Milyen fajtájú? És hol van most? – kérdezte lelkesen-, Már ha nem baj hogy megkérdezem. – mosolyodott el félszegen.
- Nem, nem baj hogy kérdezed! Szóval igen van egy kutyám, a neve Orion. És ő egy Alaszkai Malamut. – mosolyogtam. – És most éppen otthon van és hősiesen védelmezi a házat. –nevetem.
- Oh, nagyon szép neve van. – mosolyodott el ő is. – Fogadok, hogy még soha nem törtek be hozzád?
- Tényleg nem, de honnan vetted?
- Hát őszintén nem szívesen lennék az útjában egy akkora kutyának!
- Hát tény hogy igen csak nagydarab. De ugyan akkor nagyon szelíd és aranyos. És én imádom.
- És nem baj hogy egyedül van?
- Hát nem terveztem, hogy ilyen sokáig maradok. De élelme és vize van. Szóval még nincs baj. De most hogy mondott tényleg ideje lenne indulnom.
- Én nem azért mondtam.
- Tudom nem értetem félre.
- Ha szeretnéd, szívesen elkísérlek. – állt fel és nyújtotta nekem a kezét.
- Igazán kedves tőle. – mosolyogtam és hagytam, hogy segítsen felállni.
- Akkor indulhatunk is.
- Ne kellene szólnod valakinek hogy, elmész?
- Ugyan hisz már tudják! Igaz Edward?
- Naná, öcsi sajt! – jött elő vigyorodva.
- Te egész végig ott hallgatóztál? És te meg tudtad? – hitetlenkedtem.
- Már megszoktam. – jött egy vállrándítás Jasper-től.
- Hát ez igazán nagyszerű! – nem elég nekem az, hogy néha úgy viselkedik, mint aki olvas a gondolataimban még a kimondott szavaimat is kihallgatja. Most olyan szívesen pofon vágnám, de nem igazán lenne illendő. Ááá elegem van ebből az alakból. – Én már itt sem vagyok! – kapkodtam fel a cuccaimat és az ajtó felé vettem az irányt. Közben halottam hogy Jasper mond valamit Edward -nak aztán meg utánam ered miközben Edward egyfolytában csak röhög. Nagyon nem szimpi nekem ez a férfi! De komolyan én általában nem szoktam mások felet ítélkezni, de ő igazán visszavehetne már a pofájából.

Edward szemszöge:

Tudom, hogy nem valami udvarias, sőt egyenesen pofátlan, ahogy egyfolytában csak nevetek. De nem bírtam magammal Alice gondolatai annyira viccesek.
Most hogy elmentek kezdek végre lenyugodni, de azért még mindig elég hülye vagyok. De én legalább beismerem.
- Edward, hol vannak Alice-ék? – kérdezte Nessie annyira idegen nekem hogy „Edward” -nak szólít. És nem Apának!
- Elmentek Alice kutyájáért. Kicsim.
- Oh, oké! És mi történt köztük?
- Hát elégé viccesek a gondolataik!
- Már, mint kinek?
- Alice-nek.
- Miért?
- Hát például az utolsó gondolat, amit hallottam az, az volt, hogy idézem „igazán visszavehetnék már a pofámból!”. – nevetem
- Pedig nem olyanak ismertem, meg aki gyakran mond csúnyát másra még is mit csináltál Apa?
- Én semmit, csak amire megkértél!
- Ja, csak hogy te mindent úgy értelmezel, ahogy neked éppen megfelelő! Nem igaz? – szólt közbe Rose.
- Hát…- vetetem volna közbe.
- Ugyan ne is próbálj tagadni Öcsi! – röhögőt Emmett.
- Te csak ne beszélj mi történt közöztetek, hogy ilyen hamar végeztetek? Talán valami félre siklott? Vagy mégsem éri be veled? Mh Emmett?
- De nagyon is hogy beéri velem! – morogta.
- Ahan hát akkor nem neki kéne most kiállni az erényéért?
- Kiállok én, ha akarok! – szólt Rose.
- Ahan szóval nem akartál aliasz nekem volt igazam miszerint már nem érsz be Emmett-el. Hát sajnálom pajtás. Ezt most megszívtad. – mosolyogtam feléjük.
- Mindjárt megmutatom én hogy ki szív meg mit. – ugrott volna rám.
- Ugyan tudhatnád már ennyi idő után, hogy nincs esélyed ellenem. – nevetem tovább.
- Hangyátok abba most azonnal!– hallottam meg Bella hangját.
- Ugyan szívem hisz csak játszunk, vagyis én csak játszom.
- Nem érdekel nincs bunyó megegyeztünk.
- Rendben! – fintorodtam el. – legalább is egyelőre!
- Abban biztos lehetsz testvér! Ezt én nem hagyom annyiban. – mondta Emmett is!
- Istenem! Férfiak és a ti híres büszkeségetek! – kacagott fel. – Amúgy hol van a kis vendégünk?
- Hazament!
- É még csak el sem köszönt?
- Nem volt olyan állapotban. Különben is visszajön.
- Miért milyen állapodban volt? – jött a kérdés aggodalmaskodón Esme -től.
- Az ő agyát is eldurrantotta Edward. - mondta Emmett röhögve.
- Na de kisfiam! Hisz nem szabad ilyet csinálni!
- Jah „kisfiam” jó hogy nem etted meg már csak az lett volna ennél nagyobb pofátlanság!
- Vigyáz a szádra fiatalember! – dorgálta meg most Em -et.
- Bocsi mami! De nem vagyok ember!
- Jaj, istenem! Akkor vigyáz a szádra középkorú vámpír! – segítetem be én is!
- Haha de vicces valaki! –zsötölödöt Em. – Vén vámpír!
- Hé, álljon meg a menet úgy tudtam, hogy én vagyok a vén! -Szállt be a játéba Carlisle is!
- Hát szóval az úgy volt. -próbálkozott Bella.
- Mert ha Edward a „vén” akkor én mi vagyok?
- Összeaszalódott trotty? – kérdeztem színészi könyedségel!
- Ahan hát majd meglátjuk! – bukott ki belőle is. Mire mindenki röhögő görcsöt kapott a szobába szerintem legalább negyedórán át nem is lehetett mást hallani a házból csak vidám nevetést.