Sziasztok! Nos hát van egy olyan érzésem hogy sokkan nem egy ilyen fejezetre vágytak. De hát ez lett.Mást most nem is füznék hozzá. Ti visszont nyugodtan. Írjatok!
Puszika:Rosalye
Hale testvérek.
25. fejezet.
Carlisle szemszöge:
Nagyon hosszú napom volt. Bár imádok gyógyítani, az embereken segíteni, és bár tudom, hogy lehetetlen hogy egy vámpír kimerült legyen… még is olyan fáradt és elgyötört vagyok ma, hogy azt sem vettem észre, hogy vendégünk van, csak mér akkor, amikor beléptem az ajtón és sikeresen félbeszakítottam egy beszélgetést. Családom és drága vendégünk között.
- Szia, Drágám! – öleltem meg feleségemet. „gyerekeink” egy „szia Carlisle”-vel intézték el a köszönést. Ismeretlen vendégünk viszont illemtudóan felállt a szófáról majd odasétált hozzám.
- Szerbusz, Carlisle. Örülök, hogy megismerhetlek. – Aham szóval akkor nem csak én emlékszem rosszul tényleg nem találkoztunk még. – Már nagyon rég óta kereslek téged és kedves családodat. A nevem Damien és fontos ügyben jöttem hozzád.
- Üdvözöllek Damien. Örülök, hogy megismerhetlek. Miben segíthetek neked? – üdvözöltem én is. Valahonnan ismerős a neve, de nem tudom, hogy honnan (vámpír memória ide vagy oda). Egyébként csak lábjegyzetként megjegyzem, hogy utolsó mondatomra széles mosolyt kaptam.
- Már megbocsáss, de mit mosolyogsz? – kérdezte Edward. Hohó, Edward nem tudja, min mosolyog… most már legalább tudom miért olyan feszül a fiam.
- Elnézést. Csak tudod sokat hallottam róla milyen kedves, vagy és most hogy… nos, hát szóval a lényeg az, hogy nem hazudtoltak meg a pletykák. – ingatta a fejét.
- Tényleg? És miért értesz ezzel egyet? – hiszen épp hogy csak bemutatkoztam szóval nem volt ideje kiismerni a természetemet, ha csak nem valami olyan a képessége.
- Hát mert te vagy az első férfi „Cullen” aki nem akar azon nyomban nekem támadni amint megjelenek. Sőt még a segítségedet is rögtön minden cécó nélkül felajánlod. Ritka ember az ilyen én mondom, nem hogy vámpír. – részletezte elgondolkodón.
- Komolyan! – néztem rá majd fiaimra. – Fiúk? Tényleg ilyen gorombák voltatok egy vendéggel? – erre Edward és Jasper is bűnbánón hajtotta le a fejét. Emmett viszont kajánul vigyorgott és még rám is kacsintott. Haj, tényleg vannak olyan személyek, akiknek az öröké valóság sem elég, hogy felnőjenek.
- Nos, akkor, ha gondolod, menjünk fel a dolgozó szobába ott nyugodtan beszélhetünk. - mondtam bár tudom, hogy csak félig meddig igaz hála Edward gondolatolvasó kepeségének.
- Persze menjünk. –válaszolta.
Miután felmentünk az emeletre és balra fordultunk, bementünk a folyosó legvégén lévő ajtón, itt van ugyan is a dolgozó szobám. Nem véletlen az elszigeteltsége mivel így vagyok a legmesszebb Edward szobájától.
- Kérlek, foglalj helyett. – mutattok az egyik székre. Miközben én magam is helyett foglaltam az asztalom mögött lévő karosszékbe.
- Szóval miben segíthettek neked? – tettem fel az előbbi kérdést.
- Nos…- benyúlt a zakója belső zsebébe és elővett egy borítékot. – Ezt kell átadnom neked. – nyújtja felém. Elvettem tőle a borítékot miközben összeszorult a gyomrom (persze csak képletesen), a boríték régi papírból volt hajtogatva és viasszal volt lepecsételve. Először hiába néztem nem ismertem fel a címert, de egy fél perc múlva már tudtam. Tudtam kihez tartozik a bonyolult minta, ami egy háromszöget formáz és az elején a holdistennő szimbóluma. Már tudtam, de nem akartam elhinni. Fájdalmas felismeréssel nézek Damien-re és szólók hozzá:
- Ez… ez azt jelenti, amire gondolok?
- Igen. Layla halott. Halkul el az ő hangja is.
Tudtam, tudtam mivel annó régen azt mondta levelet fog küldeni egy (most már rémlett honnan ismerős a neve) Damien nevű vámpírral. Abban az esetben, ha ő meghalna és nem természetes úton. ÉS tényleg ez a jövendölése is igaznak bizonyult. Pedig őszintén örültem volna, ha legalább most az egyszer tévedett volna. Így hát fájdalmasan néztem meg a levelet, mit régi jó barátom hagyott hátra nekem. :
Drága Carlisle!
Sajnálom, hogy ide jutottunk, de hát elvégre megjósoltam, hogy így lesz. Még is, még is reméltem látlak még ebben az életben.
Őszintén reméltem, hogy utolsó levelemben valami jót írhatok neked. De sajnos csak szomorú híreim vannak.
Nem tudom Damiennek mennyi idejébe kerül eljuttatni a levelemet hozzád. Mégis remélem késtünk el. Súlyos dolgokat kell elmondanom neked. De előtte még kérnék tőled egy szívességet. Tudom, hogy te jószívű és talán a legemberségesebb vámpír vagy a világon. És azt is tudom, hogy jó barátom vagy/voltál. Így bízom benne, hogy megteszed, amit kérek tőled. Ez pedig nem más, mint hogy fogad be Damient. Majd negyed évezredig volt hű társam és barátom. Biztos vagyok benne, hogy ha nem is mutatja, ki de sokk fájdalmat okoztam neki. És nem csak azzal, hogy meghaltam. Kérek! Esdekelve kérlek, had tegyek vele legalább annyi jót, hogy csatlakozhasson egy olyan nagyszerű családhoz, mint a tiéd. Ne aggódj szinte átváltozása óta állati vért iszik. És már majdnem olyan jól bírja a vér illatát, mint te. Nem lesz vele semmi baj. Csak kérlek, bírd rá, hogy legalább pár évig veletek maradjon.
Ez az utolsó kívánságom!
Na de térjünk a kellemetlenebb témához vissza.
Először is egy talán kellemes hír. Alice lányod teljes vámpírrá fog változni nemsoká. De a részleteket nem árulom el. De annyi biztos, hogy semmi baj nem fog ebből származni. Viszont Renesmee –re nagyon vigyázz ő súlyos bajba fog kerülni. És itt nem az „elköltözésére” célzok.
Carlisle megvallom neked, hogy tudtam, hogy meg fognak ölni. De nem akartam elmenekülni a sorsom elöl. De neked elmondok pár apróságot, amit valószínűleg amúgy soha nem tudnál meg. Azt gondolom sejted, hogy a Volturie ölt meg. Csak az okot nem. Nos, volt egy látomásom, amiben mind oda vesztek egytől egyik. De ezt én nem akartam, hogy megtudják. De valaki, valaki elárult. És a Volturie rá akart kényszeríteni, hogy azonnal segítsek nekik megakadályozni ezt. De én nem segítettem nekik. És tudod miért nem? Nem csak az erkölcseim miatt. Vagy, mert gyűlölöm őket. Nem azért nem segítettem nekik, mert az, aki elpusztítja a Volturie az te vagy te és a családod! A lényeg hogy készülj fel, mert nagy harc lesz. És fel kell készülnötök egy ilyen nagy háborúra. De Carlisle vagy ez, vagy végig nézed, ahogy minden egyes családtagodat lemészárolják.
És még egy utolsó jó tanács vigyázz nagyon az árulókkal. Nagy veszélyt jelentenek.
Carlisle, Barátom és még holtamban is melletted állok.
Szeretlek: Layla.
