2012. február 25., szombat

Tudom, tudom!


Sziasztok!
Sejtem mennyire utáltok engem most. A kiesés miatt. Sajnos ezen már nem tudok változtatni. remélem azért majd ki tudlak titeket engesztelni...
Addig is sajna az egész fejit még nem tudom oda adni nektek de egy kis ízelítőt adhatok. Gondolom már kitaláltátok mi fog majd történni velük. Milyen nagy esemény következik...
Remélem felkeltettem a kíváncsiságotokat.
Puszika: Rosalye.


"Olyan sokáig éltem egyedül. Nem mondom, hogy soha nem álmodoztam róla, hogy belép az életembe egy férfi, s megváltoztat mindent. De igazán nem hittem benne… S bár az utóbbi egy évben már nagyobb merészséggel gondoltam a közös jövőnkre, akkor sem gondoltam volna, hogy minden ilyen gyorsan fog majd megvalósulni.
Itt vagyok csupán pár órányira attól, hogy férjhez menjek, és úgy izgulok. Csak most jöttem rá milyen nagydologról is van szó. Hiszen a házasság szent kötelék. Istenem lehet, nem leszek rá képes. Mi lesz, ha valamit elbénázok? Mondjuk, elfelejtek „igent” mondani? Vagy valami más óriási baklövést követek el."

3 megjegyzés:

  1. Szia! Remélem hamar hozod a frisset!!! Imádom a történeted, pedig csak ma találtam rá!!! Alig várom a folytatást!! Légyszi siess!!!
    Puszi: KicsiLány :)

    VálaszTörlés
  2. Szia!A barátnőm mutatta meg az oldalad néhány hete.Elkezdtem olvasni a történeted és nkm nan tetszik!Igazán ügyes vagy! :) És Az élet család nélkül merengőd is nagyon tetszik várom mindkét oldalon az új fejezetet!Puszi! *.*

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm, mind a kettőtöknek. Igazán kedvesek vagytok. És őszintén igyekszem sietni, de sajna ez nem mindig elég. És emiatt kések a fejikel. Sajnálom…
    Puszika: Rosalye.

    VálaszTörlés