Hale testvére 23.rész

Sziasztok! Szeretném ezt a fejezetett Eszternek ajánlani amiért ilyen kedves és nagyon szívmelengető megjegyzéseket ír nekem! Köszönöm széppen neked Eszter! :D Nem biztos hogy sikerült volna megírnom ezt a fejezetett ha te nem írsz nekem! Szóval ezt a fejit neked ajánlom! Remélem tetszik nektek! A következő részben megint történni fog valami! Szóval érdemes lesz tovább olvasni! :D
Puszika: Rosalye!
UI: Ezzen túl annak az embernek fogom ajánlani a fejezettet aki a legszebb megjegyzést írja nekem! :D

Hale testvérek

23. fejezet.

Jasper szemszöge:

Már nem is tudom pontosan, hogy hány napja is vagyunk így kettesben szerelmemmel. A nappalok összefolynak az éjszakákkal. Nagyszerűen érzem magam. Soha nem voltam még ilyen boldog. Néha amikor Alice elalszik, kimegyek a konyhába, hogy hozzak neki valamit enni, szerencsére Esme gondoskodik arról, hogy mindig legyen elég étel. Amiért nagyon hálás vagyok, mert én biztos, hogy nem lennék képes semmi ehetőt készíteni. Viszont most hogy kedvesem ilyen békésen alszik, kezdem érezni az idő múlását abban az értelemben, hogy kezdem nehezen viselni a közelségét. Eddig még nem is gondoltam bele, hogy mennyire nem foglalkoztam a vérével. Pedig hát az én állapotomban szükséges lett volna. Így visszagondolva nagyon felelőtlen voltam. Sőt még most is vagyok…
- Min töröd a kicsike kis fejedet? – énekelte álmos hangján kedvesem. Észre sem vettem, hogy már nem alszik.
- Miért?
- Nagyon ráncoltad a homlokod, ami nálad semmi jót nem jelent! – vigyorgott.
- Miért? – én és a választokos szókincsem.
- Mert ez azt jelenti, hogy valami olyanra gondolsz, amivel magadat kínozhatod. Lehet, hogy túl sok időt töltesz Edward-al? – erre a nappaliból Emmett erőteljes nevetését halhattuk.
- Ez nem igaz.
- Ahan! Szóval akkor min is gondolkodtál?
- Azon hogy… - basszus. – Na, jó neked van igazad! Azon gondolkodtam, hogy milyen felelőtlen vagyok!
- Miért is?
- Mert nem figyeltem oda, hogy elmenjek időben vadászni. Mi lett volna, ha megtámadlak. Sőt még most is megtámadhatlak.
- Jasper! Ez te sem gondolod komolyan ügye?
- De!
- Miért nem bízol meg magadban? Vagy bennem? Én bízom, benned tudom, hogy soha nem bántanál. Ideje lenne, hogy ezt te is felfogd! – nézet mélyen a szemembe.
- De…
- Nem Jass nincs semmi de! Ha úgy érzed, hogy szomjas vagy akkor szólsz és elmegyünk vadászni! Ennyi pont pecsét. Oké? – hogy tudja ezt ilyen könnyedén venni?
- Oké! – csókoltam meg!
Ezután felöltöztünk és elmentünk vadászni. Csak ekkor döbbentem rá, hogy még soha nem láttam vadászni. Sőt még soha nem voltunk közösen vadászni…

3 hónap múlva!

Alice szemszöge:

Már hónapok óta éljük szerelmemmel a „mézes heteinket”. Igazán boldog vagyok. Igaz sokat gondolok még Nessie-re bár tudom, hogy nem voltunk túl sokáig barátnők. De akkor is aggódom érte. Nem tudom, hogy mi van vele és ez nagyon aggaszt. Már csak azért is, mert a család többi tagján is látom, hogy bár próbálnak erősek, lenni és nem sokat keseregni még is nagyon fáj nekik a veszteség. Meg tudom érteni őket. Hisz még bennem is élénken él a kép, amikor megjöttünk szerelmemmel a sétáról. Esme térdre esve szorongat egy levelet ami Nessie írt neki. Jasper fuldokol, mert mint most már utólag tudom érezte Esme fájdalmát én odarohanok, hogy megtudjam mi történt és akkor megláttam a levelet, amit hátra hagyott az egész családnak. A kezembe vettem és nem akartam elhinni a tartalmát én is elkezdtem zokogni térdre borultam és pont ebben az időpontban jött meg Edward és Bella. Életemben nem hallottam és nem is szeretnék még olyan velőtrázó sikolyt és ordítást hallani, mint amit akkor este ők hallattak. De minden szempontból megértetem őket. El sem tudom képzelni milyen, lehet elveszíteni egy gyereket. Én… Nagyon megrázó esemény volt még Rosalie és felsikoltott fájdalmában. Órákig szinte egy nő sem tudott magáról a Cullen villában. Én is csak órákkal később voltam képes annyira magamhoz térni, hogy észrevegyem a leveleket, amiket külön név szerint voltak címezve. Mindenki kézhez vette a saját levelét és bár én nem tudom, hogy a többiek levelében mi állt, de onnantól kezdve hogy elkezdtük olvasni a leveleket senki egyetlen könnycseppet sem ejtett. És az óta sem. Őszintén szólva Nessie szavai fájtak, de még is erőt attak ahhoz, hogy bízak benne semmi baja sincs és egy nap majd újra látom őt.
Kedves Alice!
Bár tudom, hogy csak nem régiben ismertük meg egymást én már most is úgy érzem mintha világ életemben ismertelek volna. Komolyan gondolom. Te vagy a legjobb barátnőm és ez örökre így is marad. Nem változtat semmi sem rajta. Kérlek, hogy nem szomorkodj, miattam én hidd el, hogy jól vagyok, még ha az utóbbi napokban nem is tűnt úgy. Csak egy kis időre van szükségem, hogy új életet kezdjek. De biztos vagyok benne, hogy egy nap még találkozunk. Őszintén remélem, hogy Jasper –rel összejönnek a dolgok. Ő egy nagyon kedves ember, figyelmes, szenvedélyes és hiszem, sőt tudom, hogy tényleg szeret téged. Még ha nem is vallja be magának. Kérlek, hogy vigyázz rá és bár tudom, hogy te is szereted, ne is tagad, vigyázz, hogy soha ne törd össze a szívét. Ő egy nagyon érzékeny lélek, még ha nem is vallja be. Igaz hogy nagy harcos, de érző nagyon is érző szíve van. Ezt soha ne feled. Én bízom és hiszek benned.
Sok boldogságot! Szeretettel_: Renesmee Cullen.

Komolyan felzaklatnak a szava. Különösen így visszagondolva a nemrég történtekre. Mintha előre tudta volna, hogy mi fog történni is figyelmeztetett. De én gondatlanul nem fogadtam el figyelmeztetését. De most hogy Jasper újra elhívott vacsorázni nem hagyom, hogy bármi baj történjen ez egy tökéletes este lesz. És kész nincs a világon olyan dolog, ami elronthatja. Én biztos vagyok benne.
Ma este egy fekete testhez simuló fekete selyemruhát viselek. Rosalie segítettet a hajamban is a sminkemben. Már egészen megkedveltük egymást. Amikor megtudta annak idején, hogy félvér vagyok kicsit megharagudott rám. De aztán hogy látta Jass mennyire boldog. Megbocsátott nekem. Még szerencse hogy ő szeret vásárolni, mert ha ő nem lenne, Bellát az életbe nem tudnám elrángatni magammal. Nem értem mit nem szeret a vásárlásba. De legalább elértem, hogy a családban a nők össze fogjanak abban az ügynek az érdekében miszerint egy ruhát maximum csak egyszer vehetnek fel. Kivétel minden személynek csak egy ruha. A fiúk nem igazán lelkesedtek, de az mellékes volt. Bellának azért tetszet, mert így segíthet más embereken, Esme -nek pedig mert több ruhát vihet el az árvaházba, Rose-nak és nekem, pedig azért mert így gyakrabban van okunk vásárolni, menni!

Jasper ismét segített kiszállni az autóból. Újra ugyan arra a tisztásra jöttünk. Örülök ennek, mert szerintem nagyon szép hely és nem akartam, hogy akárcsak egy kicsit is nehezteljen szerelmem erre a helyre a múltban történtek miatt. Viszont az utazás közben annyi változás azért történt, hogy Edward helyett Emmett volt a sofőr. Őszinte leszek szerintem ezt igazán kihagyhattuk volna. De ilyen kis apróság, mint húsz perc önfeledtek nem nevezhető vacsorázási etikettet hallgatni Dr. Emmett Cullen előadásában, nem fogja letörni a hangulatom! Ez így is tökéletes este lesz!
Most a menü is más volt, előételnek garnéla rákot kaptam, főételnek párolt zöldség plusz párolt rizs volt rántott gombával a desszert pedig meggyes pite volt. Száz százalékig biztos vagyok benne, hogy Esme főzte, mert ilyen finomat még életemben nem ettem.
- Még egy kanál és kipukkadok! – dőltem hátra.
- Hát akkor nagy szerencse, hogy villával eszel! – mosolygott rám. Egész végig még ettem árgus szemekkel nézte, ahogy eszem. Én meg nem tudtam hova pirulni már attól az átható tekintettől.
-